Egy felnőtt ember szervezetének mintegy 65-70 százalékát teszi ki a víz, amit folyamatosan vissza kell pótolni. Amikor már szomjasak vagyunk, az agyunk azt az impulzust küldi testünknek, hogy „a szervezetem már jelentős vízveszteséget szenvedett”. Ezért akkor is érdemes gyakran inni, amikor még nem érezzük a szomjúságot.

A nyári melegben a legtöbb ember izzad, ezért több vizet ad le, mint amennyit egy téli napon. Nyáron az átlagosan ajánlott, napi két liter helyett 25-30 százalékkal több folyadékot érdemes fogyasztani. Kerüljük a cukros, illetve alkoholtartalmú italokat, helyettük vizet fogyasszunk.

Környezetbarát, kényelmes, olcsó és egészséges

És hogy milyen vizet? „Csapvizet, mert fogyasztása környezetbarát, kényelmesebb és olcsóbb, mint az ásványvízé, és egészséges is” – szögezi le Paksi Piroska, a Fővárosi Vízművek ügyfélszolgálati vezetője. Egy köbméter, vagyis ezer liter csapvízért a fővárosban a lakosság idén 219 forintot fizet. Ahogyan a Fővárosi Vízműveknél mondani szokták, ennyi pénzért az év 365 napján, a nap 24 órájában házhoz szállítják a vizet, akár a 10. emeletre is.

Paksi Piroska, a Fővárosi Vízművek ügyfélszolgálati vezetője

Ásványvízből ugyanekkora mennyiség körülbelül 80 000 forintba kerül. „Az üzletben kifizetjük az ásványvizet. Aztán felcipeljük a lakásba a vizet a műanyag palackokkal együtt, amelyek később hulladékként szennyezik a környezetünket. Ráadásul a palack előállítása is pénzbe kerül.” – sorolja Paksi Piroska a budapesti csapvíz melletti további érveit. Azt se szabad elfelejtenünk, hogy a szigorú Európai Uniós és a még ennél is szigorúbb hazai előírásoknak köszönhetően a vezetékes víz az egyik legszigorúbban ellenőrzött hazai élelmiszer.

Felkapott téma, hogy a budapesti csapvíz ólmot tartalmaz. „Ez az állítás nem igaz” – szögezi le az ügyfélszolgálati vezető. A Fővárosi Vízműveknél húsz év alatt módszeresen hajtották végre a közcsőhálózatban fellelhető ólomtartalmú vezetékek cseréjét. „Közel 30 ezer ólom bekötővezeték kiváltásának köszönhetően a társaságunk szolgáltatási területén meglévő, mintegy 240 ezer bekötővezeték közül mára csak kis arányban, 1,6 százalékban fordul elő ólomtartalmú” – ismerteti a pontos számokat Paksi Piroska.

Az 1970-es évek előtt épült, főként a régi budapesti belvárosi lakások belső hálózata azonban részben vagy egészben mind a mai napig a pár évtizeddel ezelőtt még elfogadott ólomvezetékekből állhat. A Fővárosi Vízművek a főmérőig felelős a vezetékekért, a belső hálózat az ingatlantulajdonosok birtokában áll. Annak karbantartása, ellenőrzése, szükséges javítása, átalakítása a tulajdonos vagy tulajdonosok felelőssége. Ugyanakkor nem minden régebbi épület ivóvízellátó rendszere tartalmaz ólmot, hiszen ha időközben az ingatlant felújították, a vezetékek cseréje is megtörténhetett. Ugyancsak fontos tudni, hogy még az ólomtartalmú csövek esetében sem egyértelmű, hogy valóban megjelenik-e az ólom a csapvízben. Az ólom kioldódásának mértéke elsősorban a víz összetételétől függ. Minél lágyabb és minél savasabb az ivóvíz, annál erősebb a kioldódás, míg a kemény vízkőréteg kialakításával csökkenti az ólom kioldódását a csövekből.   

Városi legendák

Amikor a vízbe jutott gyógyszermaradványokról kérdezem Paksi Piroskát, leszögezi, hogy ez városi legenda. Tételezzük fel, hogy egy laboratórium egy liter ivóvízben kimutat 100 nanogramm ibuprofent, mely egy forgalomban lévő láz- és fájdalomcsillapító tabletta hatóanyaga. Egy tablettában ebből a hatóanyagból 400 milligramm van. 400 milligramm
400 000 000 nanogrammal egyenlő. Ha a feltételezett ibuprofennel szennyezett víz egy literjében 100 nanogramm hatóanyagot találnának, akkor az egy tabletta hatóanyagának megfelelő mennyiséget 4 millió liter víztartalmazná, ami körülbelül 20 millió pohár víznek felel meg. Tehát ennyi vizet kellene meginnunk, hogy egy tablettányi hatóanyag a szervezetünkbe kerüljön. Ennyi ivóvíz elfogyasztásához több mint 5000 évre lenne szükségünk.

A víz ízét a benne oldott ásványi anyagok adják.  Az ízérzetet az egyéni érzékenység is befolyásolja. „Az ivóvíz ízének megítélését az esetek többségében a tévhiteken alapuló, városi legendák nagyban befolyásolják” – osztja meg munkatársai tapasztalatait az ügyfélszolgálati vezető.

A Víz Világnapján vagy egyéb rendezvényeken, fesztiválokon vízíz-tesztet szerveznek, amelynek során négyféle, nem szénsavas víz közül kell kiválasztani, melyik a csapvíz, és melyik ízlik a legjobban. A víz-kóstoltatás során nem ismerik fel a játékosok, hogy melyik az ásványvíz és melyik a csapvíz. Sőt az esetek többségében a csapvizet jelölik meg a legkellemesebb ízűnek.

Kánikula és vízfogyasztás

A Szentendrei-szigetet az emberek csodálatos természeti szépségű kirándulóhelyként tartják számon. „Mi vízbázisként, ahol kiváló minőségű vízkészlet rejlik” – fűzi hozzá Paksi Piroska. Az innen kiemelt víz biztosítja Budapest és a szolgáltatási területéhez tartozó agglomeráció lakosságának az ivóvíz 70 százalékát, a többit a Csepel szigeten működő kutak szolgáltatják. A víz a kutaknál 10-12 fokos, és hőmérséklete a vezetékekben sem emelkedik, tehát élvezhető.

Nyáron egymást követik a meleg, sőt a forró napok. A magas hőmérséklet, illetve az ebből esetlegesen következő alacsony dunai vízszint ellenére se kell aggódnunk az ivóvízellátásunk biztonságáért. A parti szűrésű kutakból mindig a megszokott, kiváló minőségű víz kerül a hálózatba, mivel átlagosan 20-50 méter mélységből nyerik ki a Dunából a vizet a természetes, homokos-kavicsos rétegen keresztül.