Egész életemben azzal foglalkoztam, amit szeretek: virágokkal, és ezt az elhatározásomat sosem bántam meg. Nagyapám – aki szintén kertészmérnök volt – ajándékozott meg a növények szeretetével, még egészen kicsi koromban. A nyaraimat velük töltöttem Pápán, ami számomra az egész évnek értelmet adott. Ilyenkor voltam igazán én, ez volt az én világom! Reggelente korán keltünk – mondjuk ezt annyira nem szerettem –, gyors mosakodás és reggeli után már kint is voltunk az üvegházban. Máig előttem van nagyanyám jóságos mosolya, amivel „útnak indít” engem és a nagyapámat, pedig hát csak a kertbe mentünk.

Jóval később rájöttem, hogy amit csináltunk, az a ’learning by doing’ metódus volt. Ott lábatlankodtam a nagyapám körül, mesélt, kérdezgetett, közben metszette a virágokat. Én meg szívtam magamba mindent, mint a szivacs, és egyszer csak én is csinálhattam, amit ellestem. Egyszerűen csak rám ragadt. Imádtam a hűvös nyári reggeleket: csend volt – Pápa kertvárosa ma is nagyon nyugodt környék –, még nem száradt fel a pára, de már érezni lehetett a nap erejét. Nagyapán megpöckölte a kalapját és rám nézett: na Émi, ma sem fogunk fázni! – és nagyot nevetett. Főleg rózsái voltak – ami, nem is kérdés – a virágok királynője. A rózsáról mindenkinek a vörös rózsa ugrik be – a szerelem és a vágy örök szimbóluma –, de a rózsa 100-150 különféle fajának sok száz változatát tartják számon a rhodológusok, a rózsák szakértői. A rózsa és a rózsaszimbólum a középkorral, a reneszánsszal éppúgy összeforrott, mint az antikvitással vagy éppen az iszlámmal. Civilizációs élőlény.

Tudom, hogy mit akarnak kérdezni: na és a tövis? Na az nincsen, mert a rózsának nem tövise van, hanem tüskéje. A tövis fás kinövés, a tüske pedig a növényi szárak bőrszövetéből fejlődik ki, de a lényeg, hogy igen, a rózsa tüskével együtt nő. Ma már vannak olyan típusok, amelyeknek csak nagyon apró, szinte alig észrevehető tüskéi vannak, de szerintem a rózsa egyben egy szimbólum is. A szépség és a szerelem mögött gyakran ott van az elmúlás és a bánat is. Így kerek a világ. Nagyapám gyakran megszúrta magát a tüskékkel, pedig elég rutinos volt, de különösebben nem foglalkozott ezzel. Megtörölte a kezét, aztán mentünk tovább. Úgy fogta fel, hogy ez ezzel jár. A pék izzad, a kertésznek meg mindenféle apró sebek vannak a kezein.

Nekem viszont érzékeny a bőröm, ezt már kisgyerekkoromban megtanultam. Előfordult, hogy megszúrtam magam a rózsákkal, de a nagymamám gyorsan leragasztotta a szúrás helyét. Később, a Kertészeti Egyetemen, amikor gyakorlatra mentünk, mindig ott volt az elsősegély doboz, benne a jellegzetes piros karika, a Leukoplast tekercs. Valahogy megnyugtató volt. Olyan volt ez számomra, mint a vízparton a mentőmellényes srác: nekem biztosan nem fog kelleni, de sosem lehet tudni, és jó, ha kézzelfogható közelségben van a segítség. Az egyetemi évek után is egyértelmű volt, hogy a Leukoplastra máskor is szükségem lehet.

A rózsák nemesítése a hobbim és a munkám is egyben. A rózsák különös gondoskodást, odafigyelést és szakértelmet igényelnek. Májusban már a hajnali órákban kint vagyok a rózsáim között. A félig nyílt virágok leszedése a nemesítés egyik első és legfontosabb fázisa; de erre mindössze néhány órám van reggelente. Óhatatlan, hogy megszúrom magamat. Szándékosan fogalmazok így, hiszen a rózsa csak úgy ott van a maga pompájában, én megyek olyan közel hozzá, hogy találkozom a tüskével, ami arra szolgál, hogy a növény megvédje magát. De nincs baj: a patikusom tanácsára utána olvastam a sebtapaszok világának a Leukoplast weboldalán, és nem volt nehéz rájönnöm, hogy nekem a Leukoplast soft white sebtapasz az ideális kísérőm. Túlzás nélkül: mindig velem van. Épp úgy, mint a kedvenc kék metszőollóm.

A soft white sebtapasz egy légáteresztő kötszer kisebb sebekre, köztük a vágásokra és horzsolásokra is. Maximális kényelemre tervezték, puha és rugalmas, a testkontúrt követő megbízható tapadást biztosít, és könnyen eltávolítható. A sebpárna nagy nedvszívóképességgel rendelkezik és mégsem ragad bele a sebbe. Felrakom, és megyek tovább. Gyakorlatilag azonnal elfelejtem, hogy a bőrömön van. Olyan finom és hajlékony anyagból készül, hogy még akkor sem válik le a bőrömről magától, ha egy ujjhajlatba teszem. Ott van, vigyáz rám és kész. Este leveszem – fájdalommentesen lehet eltávolítani – és ha kell, felteszek egy másikat. Kis segítség ahhoz, hogy én élvezhessem a munkámat. Mondtam már, hogy szeretem az életemet?

A Leukoplast termékek gyógyászati segédeszközök. A kockázatokról olvassa el a használati útmutatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát! A cikk megjelenését az Essity Hungary Kft. támogatta.