A foglaló és az előleg közötti különbséggel ma már sokan tisztában vannak. A biztonság kedvéért azonban érdemes néhány részletkérdésben elmélyedni, különben a felületes tájékozódás számos kellemetlenséget szülhet. És akár lehetetlenné válhat, hogy az üzlet fennakadás nélkül, kölcsönös megelégedéssel jöjjön létre.

Teljesítésre ösztönöz

Foglalót a szerződés megkötésekor szokás adni, a komoly szándék biztosítékaként, főleg ingatlan-adásvételkor. A foglaló a szerződéshez kapcsolódó, azt megerősítő kötelezettségvállalás; szerződés nélkül foglalót kikötni nem lehet, és szükséges, hogy az átadott pénz egyértelműen foglalóként szerepeljen a szerződésben. Ha a szerződésből nem derül ki, hogy az átadott összeg foglaló volt, akkor előlegnek minősül.

A korábbi Ptk. szigorúan kikötötte, hogy a foglalót csakis a szerződés megkötésekor lehet átadni: foglaló nem lehetett sem a szerződéskötést követően, sem az azt megelőzően átadott összeg. Jelenleg már megengedőbb a törvény, nincs gyakorlati akadálya, hogy a felek a szerződéskötést megelőzően átadott pénzösszeget utólag foglalónak minősítsék a szerződésükben. Foglalónak számít, amennyiben ez a szerződésből egyértelművé válik.

A régi Polgári törvénykönyv szerint foglaló lehetett pénzösszeg vagy egyéb dolog. Az új Ptk. szerint a foglaló kizárólag pénz lehet, más átadott dolog nem.

Az előleg és a foglaló között lényeges különbség, hogy az előleg mindenképpen visszajár, ha a szerződés nem teljesül, függetlenül attól, hogy meghiúsulásáért ki a felelős. A legtöbben tudják, hogy ezzel szemben a foglalóval korántsem ugyanez a helyzet: a szerződés meghiúsulása esetén az ezért felelős fél az általa adott foglalót elveszíti, vagy a kapott foglalót kétszeresen köteles visszafizetni. Ha a szerződés teljesítése olyan okból hiúsul meg, amelyért egyik fél sem, vagy éppen mindkettő felelős, akkor a foglaló visszajár. Ha pedig a felek a szerződést teljesítik, a foglaló összegét a vételárba kell beszámítani.

A foglaló összegét úgy kell megállapítani, hogy ösztönözze a feleket a szerződés teljesítésére, vagyis a foglaló elvesztése, illetve visszatérítése érzékenyen érintse azt, akinek a hibájából nem teljesült a szerződés. Tudni kell azonban, hogy peres eljárásban a bíróság mérsékelheti a túlzott mértékű foglalót. A bírói gyakorlat egységes abban, hogy kellő mérlegelés után általában a vételár 10 százaléka körüli összeget tekint elfogadhatónak.

Meggondolhatja magát

Az előleg is gyakran jelenik meg ingatlan-adásvételekor, de alapvetően különbözik a foglalótól, még ha gyakran összekeverik is a kettőt. Az előlegként átadott összegnek biztosítéki, szankciós jellege nincs, ez egyfajta részletfizetésként fogható föl, azaz a vevő nem egy összegben rendezi a vételárat. Előleg fizetésekor a vevő bármely oknál fogva egyik napról a másikra meggondolhatja magát, visszakérheti az előleget, és továbbállhat. Az eladó pedig, ha kedvezőbb ajánlattal keresik meg, minden további nélkül eladhatja másnak az ingatlanját, az előleget pedig egyszerűen visszafizetheti.