Aki már végigkísérte egy gyümölcsfa életét, tudja, hogy az emberi élethez hasonlóan ezeknek a növényeknek is sajátos életútjuk van. Az első szakaszban erőteljes növekedést tapasztalhatunk: ekkor alakul ki a koronaváz, a jövendő termőrészek alapjaival. A fa ilyenkor még kevés termést hoz, csak a második szakaszban válik igazán jó termővé. A növekedés ekkor mérséklődik, és sok termőrész képződik. A harmadik szakasz a gyümölcsfa életében is az öregedés időszaka, egyre kevesebb a termés, mérséklődik, végül teljesen megáll a növekedés. Ezután a fa lassan elpusztul.

Ahogy nem mindegy, hogyan formálnak bennünket szüleink, pedagógusaink, egy gyümölcsfa életében is döntő, miként metsszük kibontakozó koronáját. A metszés az első és a második szakaszban nemcsak a fa alakját, de majdani termőképességét is döntően befolyásolja. Metszés nélkül a fa koronája annyira sűrű lesz, hogy a korona belsejében a hajtásnövekedés fény hiányában leáll, és a sok virág ellenére is kevés termékenyül meg. Ilyenkor az is gyakran előfordul, hogy a terméskezdemények nagy része lehullik, a megmaradt gyümölcsök pedig picik maradnak. A dús lombozat miatt ráadásul csak a korona külső peremén nőnek új hajtások, a belseje felkopaszodik, és a fa idő előtt elöregszik.

Tippek gyümölcsfákhoz

A gyenge fejlődésű, idős alma- és körtefák már ősz végén metszhetők, de legkésőbb február elejéig. Idősebb almafélék fáinak ritkító metszését decembertől februárig időszerű elvégezni. Az olyan erős hajtásokat, amelyek nem hoznak virágot, március-áprilisban közvetlenül a virágzás megindulása előtt kell eltávolítani.

A csonthéjas gyümölcsfákat lehetőleg lombos állapotban metszük: a cseresznyét júliusban, a meggyet, a szilvát és az őszibarackot augusztustól szeptember közepéig. Ha a nyári metszés elmaradt, február-márciusban pótolható. Ha a hajtásnövekedés nagyon gyenge, szintén korán, februárban kell a metszést elvégezni.

Szőlőt metszeni nem lehet könyvből; már a rügyek számolásánál elakadsz. Az őszibarackot szintén minden évben termőre kell metszeni. Ehhez is nélkülözhetetlen a szakember segítsége.

Hívj segítséget!

Ha ezeket a nem túl kedvező folyamatokat szeretnéd megelőzni, meg kell metszened a gyümölcsfákat, dísznövényeket. Ha nincs tapasztalatod ezen a téren, ne kezdj hozzá egyedül, szakkönyvek alapján: mindenképp kérd ki szakember vagy tapasztalt hobbikertész segítségét, aki a fa fajtájának és életkorának megfelelően metszi meg a gyümölcsfákat.

– Egy ember, egy gondolatmenet! – mondja T. László kertész. – Ha valaki a gyümölcsfáihoz segítséget hív, jól teszi, ha évről évre ragaszkodik ugyanahhoz a szakemberhez, hiszen a növényeket is folyamatukban kell látni, gondozni. Természetesen olyan teendők is akadnak, amelyekhez nem feltétlenül muszáj szakértelem. Ha látod, hogy egy ág sérült, beteg, letört, elszáradt, te magad is eltávolíthatod. Ugyanez érvényes az egymást keresztező, egymással versenyző ágakra!

Mi történik a metszés során?

Nagyon fontos, hogy a metszés során a gyümölcsfák és a dísznövények koruknak megfelelő kezelést kapjanak. Míg a fiatal fáknál a koronaforma kialakítására kell törekedni, addig a második szakaszban a növekedést és a termésképzést érdemes egyensúlyba hozni. Ennek érdekében a kertészek három fajta metszést alkalmaznak:

Alakító metszés, visszametszés
Visszametszéskor a vesszőből csak egy részt vágnak le: az erősebbeket hosszabbra, a gyengébbeket rövidebbre vágják vissza. Ezt főleg a korona kialakításakor alkalmazzák, de a termő fák lelassult növekedését is serkenteni lehet ezzel a módszerrel.

Ritkítás
Ritkítás erőteljesen érinti a koronát: a termőgallyat ilyenkor tőből vágják le. Ez a módszer leginkább a termőkorú fák esetében célszerű, mert ezután a növekedés nem olyan erőteljes, mint a visszametszést követően.
Dísznövények esetében érdemes évről évre elvégezni ezt a műveletet: okvetlenül metszd ki a száraz részeket és a rosszul fejlődött hajtásokat.

Fiatalító metszés
A fiatalító metszés, azaz a termőrészifjítás során a kertész a visszametszést és a ritkítást együttesen alkalmazza: a korona elöregedett ágát visszavágja, hogy a korona ritkuljon, szellősebbé váljon. A folyamatos termőrészifjításnak köszönhetően lehet elérni a fák egyenletes terméshozamát.

Mikor metsszünk?

– Metszeni akkor érdemes, amikor a fagyok elmúltak, de a nedvkeringés még nem indult meg. Amikor a letört gally nedvedzik, akkor bizonyos növényeket már késő megmetszeni – emlékeztet rá László. – Ilyenkor, rügyfakadás előtt, lombtalan állapotban a korona még jól áttekinthető, a száraz, beteg, konkurens ágakat könnyen eltávolíthatod. Metszeni – 5 C° felett szabad, ha hidegebb van, a sebzéseken keresztül a fa fagykárt szenvedhet.

A metszéshez jó minőségű, éles szerszámokat kell használni. Az életlen eszközök nagyon károsak, mert roncsolják a növényt. A roncsolt seb nehezen gyógyul, a felülete nagyobb, mint az ép sebé. Ügyelj arra, hogy minél kevesebb és kisebb felületű sebet ejts. A hajtást és vesszőt közvetlenül a rügy fölött, gallyat és az ágat az elágazásnál, az ággyűrű közvetlen közelében vágd le, mert a sebgyógyulás a rügy, illetve az elágazás közelében a legjobb. A vessző visszametszésekor a vágás valamivel a rügy csúcsa fölött induljon, és kissé lejtsen!

A nagyobb ágakat először alulról fűrészeld be az ágvastagság egyharmadáig. Ezután a bevágás fölött fűrészeld le az ágat felülről lefelé. Utoljára a megmaradt csonkot vágd le az elágazásnál. Így megakadályozhatod az ág lehasadását, ami nagy sebképződéssel járna. A két cm-nél nagyobb átmérőjű sebzést feltétlenül kezeld sebkezelő védőanyaggal.

Hozzáértő metszéssel a gyümölcsfák gazdagabb termést hoznak, dísznövényeink pedig valóban a kert díszei lesznek, ahogy ezt a képen gondosan formára nyírt aranyvessző sövény is igazolja.

Tippek a dísznövényekhez

Most metsszük azokat a dísznövényeket, amelyek nyáron virágoznak:

nyári orgona (Buddleia),
mályvacserje (Hibiscus),
hortenzia (Hydrangea),
nyári gyöngyvesssző (Spiraea bumalda),
hóbogyó (Sympharicarpos),
nyári tamariska (Tamarix pentandra),
labdarózsa (Viburnum).

Azokat a növényeket, amelyek már most rügyet hoznak, csak virágzás után kell metszeni:

aranyeső (Laburnum),
lilaakác (Wisteria),
japán birs (Chaenomeles),
szilvarózsa (Amygdalus),
aranyvessző (Forsythia),
gyöngyvirágcserje (Deutzia),
lonc (Lonicera),
jezsámen (Philadelphus),
kecskefűz (Salix),
rózsalonc (Weigela),
közönséges gyöngyvessző (Spiraea vanhouttei),
korai tamariska (Tamarix tetrandra).

Általában egyáltalán nem metsszük:

japán juhar (Acer palmatum),
cserszömörce (Cotinus),
farkasboroszlán (Daphne),
liliomfa (Magnolia),
havasszépe (Rhododendron),
ecetfa (Rhus).