Akik Elvira körül horgolásra adták a fejüket, azok az ő szavai szerint „úgy tanulták, mint a zenében a kottát…” Bárki, aki horgolni tud, belevághat, „de mégsem elég ennyi”. „Képeken nézegettem egy ideig én is, aztán végül elkezdtem tervezni… Az első négy ernyőm után sodort magával a bátorság, és pillangós, koponyás, levendulás, buddhás ernyők készültek… Majd a magyaros motívumok jöttek, a lényeg, hogy összeállt az Elvira Design!”

Az Elvira Design több, mint cégnév, előkelőbb, mint egy látvány, izgalmasabb, mint egy egyszeri kreatúra:

Meglátni és megszeretni

Elviráról még azt is érdemes tudni, hogy kétgyermekes anyuka, és akarva-akaratlanul a kézimunka szeretetét is átörökítette a családjában… Persze ezt nem úgy kell érteni, hogy nincs is más az életében, mint a horgolás, illetve a horgolt szettekből létrejövő horgolt csipkeernyők! Vagyis a lenge napernyők! Aki így hinné, tévedésben él…

Az Elvira Design megalapítása előtt volt egy kis holtidő: mert az ötlet fokozatosan érett be… „Úgy kezdődött, hogy egy idős néninél láttam egyszer ilyen napernyőket, akinél azután tanulgattam a készítését.”

Végül, ahogy belejött a „gyártásba”, úgy fokozódott a bátorsága is: mert akik látták a kész terméket és dicsérték, egyben ösztönözték is őt! „Bárki, aki horgolni tud, belevághatna – de mégsem elég ennyi…” – mondja. Ő maga is képeken nézegette előbb jó ideig, de végül a gyakorlással megjött a bátorsága is, és elkezdett tervezni! Az első négy ernyő után már stílusokat figyelt meg, majd fejleszteni kezdte a mintákat.

Ez után jött meg a lendülete. Egyre gyakrabban fordult elő, hogy a csipkét már külön kérték az ernyőhöz, hirtelen a magyaros motívumok lettek népszerűek… És váratlanul beindult a mennyiségi növekedés is, hiszen ahogy egyre több lett az új „áru”, szaporodása fokozta az ismertséget is!

Ekkor döntötte el Elvira, hogy céget alapít: így született meg az Elvira.Design.

Külföldről is keresik

Mennyi idő kell átlagban egy ernyő elkészítéséhez? „Általában négy-öt nap. Csak rendelésre dolgozom… Egyszer fordult elő, hogy hirtelen ötletből készítettem egy lófejes darabot a 100. Magyar Derby és Divat fesztiválra a Kincsem Parkba.” Ilyenkor persze, ha igényesebb a feladat, megnövekszik a készítés ideje, egy-egy ernyőre kell akár egy hét is. De ezt a kijelentést már Elvira is magát büszkén kihúzva teszi!

Van visszhangja a munkájának. „Negatív kommentet még nem kaptam, nem kaptunk. Dolgoztunk már Angliába, Németországba, sokszor személyes megkeresésre. Egyszer volt például egy nagymama, aki a két unokájának akart anyák napi ajándékot, de azonnal…”

Elvirát különben nem egyszer érik utol alkalmi kérésekkel olyanok, akik ismerik a szenvedélyét vagy hallanak alkotásairól.

A legtöbben általában ruhához kérnek ernyőt. „Nemrég öt darabot kértek tőlem, magyaros motívumokkal… Az első munkám különben egy gyerekernyő volt: rengetegszer bontottam vissza, legalább harmincszor. Akkoriban még hobbi szinten akartam ezt az egészet csinálni, adószámos magánszemélyként… Hobbiból vágtam bele öt éve, ötvenévesen. Igazi szenvedély és szerelem volt ez.”

Azóta vagy 150 ernyő került ki a keze alól, hogy segítsen a hölgyeken a szélsőséges nyári napokon. „Két egyforma még soha nem készült!” – mondja.

Búcsúzóul Elvira elárul még egy érdekességet az életéből, ami ugyan nem olyan látványos, de nem mindennapi: főállásában sem akárki ő! Hosszú évek óta ő a MÁV egyik közismert vasútállomásának hangos bemondója! Nem akárhol: a Kelenföldi pályaudvaron!

„Igen, Kelenföldön vagyok hangosbeszélős sok-sok éve. De már nem élő szavas a bemondás, programozott az egész – árulja el. – A gépi női hang működik ma, előtte volt Szalóczi Pál, vagy tíz évig ment az ő hangjával… Ma az ember megnyomja a gombot a program szerint, nincs már dumálás.” Ezt úgy mondja, mintha kicsit bánatot okozna neki – aztán ezen jót nevet ő maga is.