Ezen a napon a szerelmesek ajándékkal kedveskednek egymásnak. Manapság a legkülönfélébb meglepetések közül választhatunk erre a jeles alkalomra, vehetünk ékszert vagy csokoládét, kozmetikumot vagy könyveket, romantikus wellness-hétvégét, de más stílusos ajándékot is. Február 14. a szerelmesek ünnepe, és az ő védőszentjüké, Szent Bálinté.

Ki az igazi?

A monda szerint február 14-én vallásos hite miatt végezték ki a 14. században élt Szent Bálint (latinul Valentinius) püspököt, aki előzőleg keresztény hite erejével visszaadta börtönőre vak leányának látását, akibe állítólag szerelmes volt. Kivégzése előtt Bálint búcsúzásképpen üzenetet küldött a leánynak, amelyet „ A te Bálintod” megjegyzéssel írt alá. A püspök a jegyesek, szerelmesek védőszentjévé is vált, mivel a hagyományok szerint, szerelmespárokat adott össze keresztény szokások szerint, és katonákat is megesketett az akkor bevezetett római rítusokkal ellentétesen. A katonáknak ugyanis nem volt szabad házasodniuk, mert a nőtlen férfiakat lojálisabbnak tartotta a császár. Az ezen a napon köttetett frigyek kedvező csillagállás alatt jöttek létre, Szent Bálint virágokkal lepte meg a házaspárokat.

Azt teljes bizonyossággal nem lehet kijelenteni, melyik vértanú a Bálint-nap névadója, ugyanis három mártírhalált halt személy is élhetett a Római Birodalom hanyatlásának idején. A már említett püspök, egy szintén kivégzett pap és egy „Africa provinciában” élt szerzetes. A Bálint-nap eredete ekképpen mondák és mítoszok elegye, amelyben Szent Bálintot hősies, karakán, vértanúhalált halt alaknak ábrázolják.

Magyar tradíciókban is élt

A Valentin-nap hátterében keresztény és ókori római népszokások keveredése is megfigyelhető. Egyes feltevések szerint az egyház azért helyezte február közepére a Bálint-napot, hogy a római tavaszünnepet, a Luperca-fesztivált keresztény ünneppé változtassa. A Luperca-fesztivál télűző, tavaszváró, tisztító rítusokat foglalt magában Rómában. Célja a rosszindulatú, farkas alakú Lupercus istenség kiengesztelése volt. Ekkor a papok egy bőrszíjjal ostorozták − pontosabban inkább csak meglegyintették− a fiatal nőket, ezzel segítve elő a megtisztulást, a termékenységet.

Az ünnepség este folytatódott, a hajadon leányok bedobták nevüket egy urnába, amelyből a házasodni készülő férfiak kihúztak egy nevet. Az ily módon véletlenül egymásra talált párok nagy része azután együtt is maradt, és egy esztendő elteltével össze is házasodtak. Más források szerint ekkor a papok kecskéket áldoztak, az igazi megtisztulást pedig egy kutya rituális feláldozása jelentette. Az ostorozáshoz a feláldozott állatok, kecskék bőrét használták föl, ez volt az úgynevezett „februa” szíj.

A magyar hagyomány is ismerte a Bálint-napot, amelynek akkoriban még csak kevés köze volt a szerelmesekhez. A monda szerint a verebek ekkor választanak párt maguknak, ezért bizonyos területeken elterjedt volt ilyenkor a madarak etetése.

A magyarországi németek körében jóval elterjedtebb volt a Bálint-nap ünneplése, gyakran jelenítették meg templomaikban, freskókon a püspököt. A magyar hagyományban főleg az epilepsziára, „nyavalyatörésre” hajlamos emberek hordtak a nyakukban bálint- vagy úgynevezett frászkeresztet.

Furcsa babonák

A Valentin-naphoz rengeteg népi babona, hiedelem is kötődik. Ha egy leány elmegy ilyenkor a temetőbe éjfél előtt, a szellemek megmutatják neki leendő párját. Ha szeretnénk a kiválasztott ember szívét elnyerni, kilencmagú almát kell enni, és a magvakat a kiválasztott zsebébe helyezni. Ha pedig azt szeretnénk, hogy szerelmünk sokáig, lehetőleg örökké tartson, a szerelmespár mindegyik tagjának bele kell sütnie a másik hajszálát egy tésztába, és utána közösen elfogyasztani azt.