A boltok polcain ott vannak a kész szörpök, lekvárok. Ám ha jobban szemrevételezzük ezeket a termékeket, azzal kell szembesülnünk, hogy amelyek kevesebb tartósítószert, színező és egyéb adalékanyagot tartalmaznak, ellenben a gyümölcstartalmuk magas, igen borsos az áruk. Szemben az olcsóbbakkal, amelyekben több a „művi”, mint a természetes alapanyag.

A nagyiparilag előállított ínycsiklandó, fogyasztásra kész élelmiszerek árait, kínálatát látva, érhető, hogy még manapság is sokan otthon készítik el családjuk számára az imádott befőttet, lekvárt vagy szörpöt. 

A befőzésnek is van logisztikája

A befőzési szezon az első gyümölcsök megjelenésétől késő őszig is eltarthat, főként ha a lehető legtöbb fajta idénygyümölcs ízét szeretnénk megőrizni. Manapság már ez egyáltalán nem jelent extra megterhelést. Viszont így lehetünk biztosak abban, hogy a lehető legegészségesebb ínyencségek kerülnek a családi asztalra.

Ahhoz, hogy a télire eltett lekvár, befőtt, szörp ne buggyanjon meg, ne lepje be a penész, nem árt megtervezni: mit, mikor, honnan vásárolunk, és persze azt is, hogyan tesszük el az őszi–téli időszakra. 

Az adott gyümölcs szezonjának lejárta előtt (amikor már lement az ára) vegyük meg a befőzni szándékozott, de még hibátlan árut, lehetőleg piaci vagy ismerős őstermelőtől. Nem árt tudni, hogy a nagybani piacon vásárolt, nagy standokon árusított gyümölcsöket már néhány napig tárolták – esetenként átcímkézték, újracsomagolták – a hűtőkamrákban, hűtőkamionokban szállították tovább, majd ponyvás teherautókban, furgonokban vitték ki a piacokra, a nagy élelmiszerboltok zölségrészlegeibe, vagy akár a piaci nagystandokra.

Ha őstermelőnél vásárolunk, és az áru vegyszermentessége felől is biztosak akarunk lenni, kérdezzünk rá, milyen módszerrel termelte az eladásra kínált gyümölcsöt. Elvileg minden piacon, bármelyik őstermelőtől el lehet kérni a vegyszernaplóját, amelyben fel kell tüntetnie, hogy mikor permetezte utoljára a terményét.

Így lesz a nyers gyümölcsből lekvár

Ha sikerült bevásárolni a gyümölcsöt, és cukor felhasználásával szeretnénk elkészíteni az eltennivalót, akkor a befőzés előtt a gyümölcs mennyiségéhez szükséges kristálycukrot is vásároljuk meg. Az előkészülethez hozzátartozik a tárolásra szánt üvegek és fémfedeleik alapos átmosása, sőt kiforrázása (melegítsünk vizet egy nagyobb lábasban, és minden üveget, fedőt tegyünk a forrásban lévő vízbe legalább 15 percre), így gondoskodva a tökéletes csírátlanításról.

Ezt követően az üvegeket állítsuk sorba egy nagyobb, lemosható tálcán vagy tepsin, a hozzájuk passzoló tetővel együtt. Ez azért is fontos, mert az üvegek megtöltésekor nem maszatoljuk össze az asztalt, a konyhapultot. Sokan nem merik elhagyni a tartósítószerek (nátrium-benzoát, szalicil) használatát, pedig ha légmentesen zárható, a nagyobb élelmiszerboltokban darabra vásárolható, csavarható fémfedős üvegeket használunk, ezek nem szükségesek.

Ezután következhet az alapanyagok előkészítése, a hibás és ép szemek elkülönítése, az egészségesek bő, hideg folyóvizes átmosása, majd többszöri (3-4) átöblítése. A meggynél, cseresznyénél, sárga- és őszibaracknál a kimagozás után a héj eltávolítása (ezt megkönnyíti, ha leforrázzuk a gyümölcsöt).

A már ugyancsak előkészített nagyobb lábosba/fazékba tegyük bele a levárnakvalót, majd szórjuk rá a cukrot. Fontos, hogy a fortyogó masszát folyamatosan keverjük, nehogy odaégjen. Minél tovább főzzük, annál több víz párolog el, annál zselésebb lesz, és egyúttal a romlandóság lehetősége is csökken.

Ha egy gyümölcsféléből lekvárt is, szörpöt is szeretnénk „egy kalap alatt” készíteni, merjünk le – még a főzéskor, a habosodás megszűntével – annyi levet, amennyit szörpnek szánunk. Amikor a gyümölcs már elfőtte a habot, és megfelelő sűrűségűnek tartjuk a lekvárt, kisméretű merőkanállal töltsük át az üvegekbe.  Ha a család nem szereti a darabos lekvárt – az áttöltés előtt – botmixerrel pépesíthetjük. Mindaddig, amíg minden üveget teljesen meg nem töltünk, hagyjuk a lábost takarékon, és időnként keverjük meg a masszát, hogy ne kozmáljon le az edény aljára.

A teletöltött üvegre azonnal csavarjuk rá szorosan a fedelet, és azonmód állítsuk pár percre a feje tetejére. Ezt követően, ha már minden üveget megtöltöttünk, és kívülről is megtisztítottunk az oldalán lecsurgott lekvártól, a meleg üvegeket csavarjuk (újság)papírba vagy konyharuhákba, esetleg egy nagy asztalterítőbe, szorosan egymás mellé. Az így „becsomagolt” üvegeket tegyük egy széles lábosba vagy gyúródeszkára (esetleg az ágyneműtartóba), és alaposan takargassuk be pokrócokkal, paplannal vagy párnákkal.  Lehetőleg ne a konyhában tároljuk a bedunsztolt lekváros üvegeket, mert a másnapi étel főzésekor keletkező gőz nem tesz jót a mégoly jól letakart finomságoknak sem.

A száraz melegben, a takarók alatt hagyjuk a lekváros üvegeket mindaddig (kb. egy-másfél nap), amíg teljesen ki nem hűlnek. Mielőtt a kamrapolcra helyezzük a „készítményeinket”, címkézzük fel az üvegeket: írjuk rájuk a gyümölcs nevét, a befőzés idejét. A kész lekvárokat száraz, lehetőleg hűvös, szellős, fénymentes helyen tároljuk, így megóvjuk őket az esetleges romlástól, az elszíneződéstől.