A legtöbb gyerek örömmel tölt minél több időt a nagymamával, nagypapával. A szülők olykor féltékenyek is lehetnek, és nem értik, vajon mi az oka, amiért ennyire kötődnek hozzájuk? A más jellegű kapcsolat nem a szeretet mértékéről árulkodik, sokkal inkább a megjelenési formájáról. Az idősebbek más módon közelítik meg a gyerekek érzelmi és gondolatvilágát, mint az eggyel fiatalabb generáció.

Kevesebb nevelés, több szabadság

A saját gyermekeik felnőtté válása után a nagyszülők felsóhajthatnak: végre nem az ő elsődleges feladatuk az unokák nevelése. Bár szívesen megosztják tapasztalataikat, és örülnek, ha a szülők követik a tanácsaikat, ám nagyobb szabadságot élveznek a gyerekekkel töltött idő alatt.

Ők már tudják, nem történik katasztrófa, ha egyszer-egyszer eltérnek a megszokott napirendtől. Az unokák is számítanak rá, hogy a nagyinál esetleg egy órával később jön el a lefekvés ideje. Uzsonnára pedig jöhet a süti – legjobb, ha házi készítésű. Arra érdemes figyelni, hogy a megengedőbb viselkedés ne váljék határtalanná, és maradjon meg különleges, alkalmi jellege – hiszen épp ez a lényege.

Időutazás a múltba, közös kalandok a jelenben

A megszokott mesékhez, regényekhez képest az unokák jobban szeretik azokat a történeteket, amelyek a családról szólnak. Főként, ha kiderül, szüleik sem voltak tökéletes gyerekek. Megkönnyebbülnek, ha a nagyszülők mókás történeteken keresztül avatják be őket az anyukák, apukák kisebb-nagyobb botlásaikba. Így átélhetik, nem csak ők hibázhatnak, és a legtöbb tévedés helyrehozható. A személyes példák és élmények megelevenítik az egyébként nehezen érthető helyzeteket, amely alapján továbbgondolhatják, ők vajon hogyan élnék át azt a helyzetet.

A történeteknél is fontosabbak a közös élmények, melyek összehozzák az unokát és nagyszülőt. Megerősödnek az emocionális kötelékek, de a könnyed és szórakoztató tudás megszerzésében is segíti a gyereket a felnőtt aktív figyelme, a minőségi közös idő.

A közös élményekből pedig közös történetek lesznek, amelyek tovább élnek majd a családi legendáriumok kincsei között. Mitöbb, unokánkat a kalandokat megörkítő mese megírására bíztathatjuk, amelyben a fantázia és valóság ötvözetében megelevenedő mesehősök történeteteinek tanulságai valódi élményekből születnek. S ha már meseírás, az elkészült mesét be is küldhetitek, például a Te és a természettudományok – mesés történetek őszi pályázatára! A TETT egy olyan meseíró pályázat, melynek célja, hogy segítse a diákok számára a természettudományok megszerettetését, a kreatív és egyben precíz gondolkodás alapjainak elsajátítását, képzeletük fejlesztését, alkotó erejük felfedezését.

Fontos tehát, hogy keressünk és találjunk olyan együttesen végezhető tevékenységeket a sportolástól a kirándulásokig, a kézimunkázástól a társasjátékozásig, amelyek segítenek gyerek és felnőtt egymásra hangolódásában. Ez az idő, ez a figyelem a legfontosabb, amit nagyszülőként ebben a rohanó világban adni tudunk. Közös élményekre, közös történetekre fel!

Nagyobb korkülönbség, kisebb távolságok

Érdekes megfigyelés, hogy az idősebbek gondolkodásmódja és kifejezési formái jobban közelítenek a gyerekekéhez, mint a hozzájuk életkorban közelebb álló szüleikéhez. Dr. Leon F. Seltzer, a Clevelandi Orvosi Egyetem pszichológiaprofesszora hosszan tanulmányozta ennek hátterét. Vizsgálatai során felismerte, hogy a fiatalabb felnőttek egyre inkább elnyomják természetes érzelmeiket, így szeretnének megfelelni a társadalmi elvárásoknak, és illeszkedni a környezet szabályaihoz. A gyerekek erre még kevésbé alkalmasak, ők nyíltan kifejezik haragjukat, örömeiket. Idősebb korban ismét visszatér ez a képesség. A nagyszülők könnyebben nevetnek és sírnak, kimondják véleményüket. Ezért a gyerekek velük fesztelenebbül kommunikálnak, jobban összehangolódnak. A metakommunikációs, beszéd nélküli jelekből is megértik egymás érzéseit.

Biztos pont a családban

A nagyszülőkről gyakran jut eszünkbe a családösszetartó erő. Nem véletlenül, hiszen bennük fokozott az igény, hogy tartsák a kapcsolatot a rokonokkal. Ünnepek alkalmával örömmel hívják meg a családtagokat, és az általuk készített ételek utánozhatatlanok. A kérdésre, hogy mi a recept titka, sejtelmesen elmosolyodnak: egy csipet szeretet.

A családon belül kialakuló nehéz helyzetekben a nagyszülők menedéket jelentenek az unokák számára. Ha a szülők közt konfliktus alakul ki, melyben a gyermek nem igazodik el, ők bátorítanak, vigasztalnak. Ha megoldást nem nyújthatnak is, az érzelmi biztonság sugárzásával megnyugtatják a legkisebbeket. A családtól távolabb élő nagyszülők pedig a szünidőben biztosítanak olyan élményeket, amelyek nem pótolhatók táborozással, egyéb nyaralással. A városban élő unokák ilyenkor tapasztalják a falu, a kisváros eltérő életritmusát. Fordítva is igaz: a városi nagyik örömmel metróznak, moziba járnak azokkal a csemetékkel, akiknek ebben nélkülük ritkán van részük. Meglepő módon olykor még arra is képesek, hogy a számítógép és az okostelefon mellől kimozdítsák őket.

Csak neked árulom el!

A kiskamasz szülei időnként tehetetlenek, ha képtelenek a gyermekük bizalmába férkőzni. Szobájába zárkózik, és csak találgatni lehet, mire gondol éppen. Igaz, hogy a barátokkal megosztja a kérdéseit, ám a valódi válaszokra mégsem tőlük számíthat. Amikor komolyabb tanácsra van szüksége, eszébe jut a nagyszülő. Még akkor is, ha egyébként ritkán csenget be hozzá. Az elfoglalt és esetleg türelmetlenebb szülőkkel szemben a nagyi időt szán a panaszok meghallgatására, és az osztatlan figyelem a legfontosabb érték, amire a gyerekeknek szükségük van.

A nagyszülőkkel ártalmatlan szövetségeket is lehet kötni. Ha az unoka nem talál hangot a szüleivel, őket megkérheti, próbáljanak beszélni velük egy-egy problémáról. Akár sikerrel járnak, akár nem, az összetartozás érzése erősíti önbizalmukat.