Bejelentkezés
egy korosztály találkozóhelye
2017. January 19. Thursday, Márió, Sára   |  Legyen ez a kezdőlapom Legyen ez a kezdőlapom
Főoldal
Főoldal  |  
Segítség
Segítség  |  
Keresés
Keresés 
 

6 kérdés a teljesebb életért

2015.06.02. | Kalapos Éva Veronika
Az Ízek, imák, szerelmek című sikerkönyv főszereplője azt követően járja be a fél világot, hogy a válása alkalmával sorsfordító kérdésekkel szembesült. Talán éppen ezekkel.
megosztom:
Add a Startlaphoz twitter myspace

hirdetés

„Boldog vagyok?”

Egyszerű kérdésnek tűnik, pedig valószínűleg erre a legnehezebb válaszolni. Ahhoz azonban, hogy őszinte és gazdag életed legyen (bármilyen korban), előbb-utóbb muszáj szembesülnöd vele. Keress egy nyugodt pillanatot, amikor csendet tudsz teremteni kívül és belül, és faggasd ki a szívedet – ez nagyon fontos, mert lélekkel teli életet sokkal inkább a szív, mint az ész szavára hallgatva lehet élni. Miután feltetted a kérdést, figyeld a tested jelzéseit: melegség önt el, amikor kimondod a „boldogság” szót, vagy összeszorul a gyomrod? Zaklatottabb leszel tőle vagy elégedettebb? Komoly feladat, de megéri megpróbálkozni vele.

 

„Bízom a saját belső vezetőmben?”

Létezik egy olyan meditációs technika, amelynek során a résztvevőnek gondolatban meg kell testesítenie saját belső vezetőjét, és szembenéznie vele. Gyakran előfordul, hogy az emberek ilyenkor rokonokra vagy barátokra hasonlító valakit látnak, de olyan is akad, aki egy biztonságos, erős állatban fedezi fel a vezetőt. Neked van ilyened? És ha igen, mersz rá hallgatni? Az ő szava ugyanis az a bizonyos kis hang, a „hatodik érzék”, amelyet szeretünk elnyomni magunkban, pedig kivétel nélkül mindig igaza van – akkor is, ha éppen nem tetszik, amit súg. Próbáld ki ezt a technikát, és ismerkedj meg vele „személyesen” is.

„El tudom engedni a múltam?”

Érzékeny, de nagyon fontos kérdés. Szintén a keleti vallások egyik alaptézise, hogy az, aki nem képes túllépni a múlt eseményein, nem tud kellően a jelenre koncentrálni, és ezzel veszélyezteti a jövőjét is, mert újra és újra ugyanazokat a hibákat követi majd el. A pszichológiában ez a folyamat háromlépcsős: megbocsátás, elengedés és a fájdalom áthelyezése a múltba. Persze ez nem megy egyik pillanatról a másikra, de bármekkora közhely is, azon, ami már megtörtént, nem változtathatunk akkor sem, ha szorosan markoljuk a múlt kötelét, ráadásul közben még meg is fojtjuk magunkat vele. Ha vannak múltadban haragok, régi sebek, amelyeknek még mindig sajog a helye, vedd fel a telefont vagy ragadj tollat (illetve billentyűzetet): hihetetlenül megkönnyebbülsz tőle.

„A szívemet követem, vagy mindig az eszemre hallgatok?”

Távol álljon, hogy gondolkodás nélküli ösztönéletre biztassunk, de tény, hogy míg az ész képes félrevezetni az embert, a szív nem képes. Ennek egyszerű az oka: az ész lineárisan, logikusan és lépésről lépésre igyekszik elrendezni a dolgokat, azt pedig tudjuk, hogy az élet minden, csak nem logikus. Ezért igaz a nagy döntések alkalmával az a közhely, hogy a szívünkre kell hallgatnunk, mert talán nem egyszerű megoldást javasol, és nem garantálja a pozitív végkimenetelt sem, viszont a döntésünk így a legteljesebb mértékig igaz és őszinte lesz, hiszen a szív rejti mindazt, ami jó az emberben – a jó pedig sosem hazudik.

„Milyen mély sebeket kaptam?”

Mindenkinek tele van az élete sebekkel, nehéz pillanatokkal és nagy fájdalmakkal, amelyeket természetesen nem kell újraidézni, néha átgondolni viszont nem árt, hiszen nagyon sokat tanulhatunk belőlük, és nélkülük nem lennénk azok, akik vagyunk. Feldmár András, az Amerikában praktizáló magyar pszichiáter érzékletes képpel írja ezt le egyik előadásában: létezik egy sziget, ahol csupa girbegurba törzsű fa nő. A fák mindegyike egyedi és csodaszép, azonban nem tudhatjuk, milyenek lennének, ha egyenes volna a törzsük, mert így ismertük meg őket. A múltbeli sebek, „görbületek” a lényünk fontos részét alkotják, és egyúttal látleletet is adnak a hibáinkról, az erényeinkről és az útról, amelyet megtettünk.

„Mely pillanatokban éreztem leginkább, hogy élek?”

Nagyon kényes kérdés, mert a különböző társadalmi kötöttségek miatt az emberek jelentős része gyakorlatilag egyáltalán nem élvezi az életet. Persze nem a féktelenségre kell gondolni ezzel kapcsolatban, hanem arra, hogy vannak az életben pillanatok, amikor úgy érezzük, sehol máshol nem lennénk, mert ez, ami most van, minden szempontból tökéletes. A fogyasztói társadalom bőség- és boldogsághajszolása (és ennek ígérete például a reklámokban) épp azért hazugság, mert a boldogság természetéhez hozzátartozik, hogy pillanatnyi ideig tart, majd hamar elillan – ezért is olyan értékesek ezek a bizonyos pillanatok. Gondolj vissza rá, melyek voltak ezek a te életedben? Utazáshoz, családhoz, munkához vagy valami egyébhez kötődtek? Pontosan mitől voltak különlegesek? És ami a legfontosabb: törekszel-e arra, hogy ismét átélj valami hasonlót, vagy elvesztél a másoknak való megfelelés útvesztőjében? Ez utóbbi talán a leglényegesebb, egyvalamiben ugyanis minden boldogságkutató egyetért: a boldogság gyakorlatilag egyenlő a szabadsággal, vagyis azzal a szabadsággal, amit te annak érzel.

Ha úgy véled, készen állsz feltenni magadnak ezeket a kérdéseket, csak azt mondhatjuk: vágj bele bátran! Nehéz, de gyönyörű utazás vár rád.


Randi a válás után - mikor kezdjem?
Rengeteg idő telt már el a válásod óta és még mindig nem randiztál senkivel? Honnan tudhatod, hogy eljött az ideje?  tovább Tovább
Mindent elfelejtesz? Íme, egy bevált...
Ugye megvan a pillanat, amikor valaki megszólít az utcán, és lelkesen csacsogni kezd, te megpróbálsz rájönni, kivel is állsz szemben?  tovább Tovább


megosztom:
Add a Startlaphoz twitter myspace

önismeret



Csak röviden
Tovább
 
Kiemelt témáink
Fájdalom nélkül
Gyógynövénytár
Interjú
Képgaléria
Mosolyalbum
Nagyiklub
Programok
Tudtad?


hirdetés


hirdetés

hirdetés