Selye János, a stresszelmélet megalkotója különbséget tett „jó” és „rossz” stressz között. A jót, a hasznosat, inspirálót eustressznek, a károsítót, a bénítót pedig distressznek nevezte el. A „jótékony” eustressz abban segít bennünket, hogy tevékeny életet éljünk, míg a túlzott testi, szellemi, lelki megterhelés, „negatív” distressz felmorzsolja energiáinkat, és – amennyiben tartóssá válik – az egészségünket is veszélyezteti.

Akadnak, akiknek még a túlterhelés sem árt, sőt inspirálóan hat, míg másokmár a kevéstől vagy a hirtelen stressznyomástól is besokallnak.

Akinél a kevés is sok

Érdekes, hogy nemcsak a fizikai, szellemi, érzelmi megterhelés, hanem az örömteli életesemények, történések is felboríthatják szervezetünk egyensúlyát.

Nemcsak a különféle veszteségek, a folyamatos egzisztenciális küzdelmek, hanem a boldogító helyzetek is – például az üdülés vagy a családi ünnepek – a stressz forrásai lehetnek azoknál, akiknek magas a stressztűrő képességük, sőt kifejezetten jól érzik magukat olyankor, ha mozgósíthatják szellemi, testi energiáikat. A stresszkutatással foglalkozó pszichológusok őket nevezik menedzsertípusú embereknek. Olyannyira hozzászoktak a „pörgéshez”, hogy szinte lételemükké vált, tehát számukra nem ez számít stresszornak (azaz stresszt kiváltó tényezőnek), hanem a nyugalom, az egyhangúság, a kényszerű bioritmusváltás, a „lassítás”. Az állandóan sürgető tennivalók és a határidők szorításában élő emberek distresszként élik meg mindazon helyzeteket, amikor – akár csak néhány napig is – kihívásmentes környezetben kell létezniük.

Azt már Selye is megállapította, hogy a túl kevés stressz, az ingerszegény környezet – különösen hosszabb „távon – ugyanolyan káros lehet, mint a túlingerlő.

Az állandó pörgésben élők ugyanolyan tünetekkel (hangulatingadozások, szorongás, alvás- vagy emésztési zavarok stb.) reagálhatnak a megszokott stressz-szintjük „leesésére”, idegrendszeri „fordulatszámuk” csökkenésére, mint a túlzott testi, szellemi, érzelmi nyomás súlyát cipelők.

A tevékeny típushoz tartozóknak ezért is szokták ajánlani a pszichológusok, életmód-tanácsadók, sőt az orvosok is, hogy szabadidejükben (például a szabadságuk alatt) is végezzenek valamilyen sport- vagy hobbitevékenységet, ami a megfelelő adrenalinszintet biztosítja számukra.

Akklimatizálódj!

Ugyancsak veszélyes lehet, ha a nyugalmi időszak – adott esetben a karácsonyi ünnepek – után hirtelen kell újra „felturbóznod” magad, tehát újra vissza kell ugranod a mókuskerékbe. Az igazi veszélyt nem maga a szellemi, fizikai megterhelés jelenti a szervezetünk számára, hanem az, ha hirtelen, átmenet nélkül zúdulnak ránk a tennivalók. A feszített tempóval járó, túlzott mértékű stressz ugyanis ronthatja az immunrendszerünk működését is.

Gyakori, hogy az ünnepek utáni munkába állást követően ledöntenek bennünket a téli évszakra jellemző betegségek (elsősorban a nátha, az influenza), vagyis a védekező képességünk meggyengül, mert képtelen megbirkózni az átállás nehézségeivel. Ahhoz, hogy ezt kivédhessük, ismernünk kell a saját stressztűrő-képességünket. Ha „alacsonynak” ítéljük – és erre különböző jelek is utalnak (például fáradékonyság, alvászavar, ingerlékenység, rosszkedv, lehangoltság) –, igyekezzünk olyan stresszoldó technikákat beépíteni mindennapjainkba, amelyek segítenek a hétköznapi „gyűrődések” egyre jobb elviselésében.

Mindennapi életvitelünkben hasznos stresszoldó technikák lehetnek:

1. rendszeres testmozgás,
2. megfelelő mennyiségű alvás,
3. relaxációs gyakorlatok,
4. örömszerző, lazító tevékenységek – olvasás, zenehallgatás.