Évtizedek óta számtalan kutató foglalkozott azzal, hogy a megfoghatatlan érzelmeket biokémiai folyamatokban ismerje fel, leírja, esetleg befolyásolja az oly régóta irracionálisként kezelt szerelmet, szeretetet, esetleg a féltékenységet. Mert bizony, a féltékenység is kezelhető vizsgálat tárgyaként, mérhető, elemezhető, csoportosítható – az utóbbi pár évben történt is néhány izgalmas és közérthetően kommunikálható felfedezés.

A féltékenységgel kapcsolatos kutatások nyilván senkit sem hagynak hidegen, hiszen mindenki ismeri ezt a szörnyű érzést – lássuk, mire mentek vele a kutatók.

A féltékenység kultúrafüggő

A párőrzés általános biológiai jelenség, amely szinte minden fajnál előfordul. Elsődleges célja a terület őrzése, az apaság biztosítása, valamint a betegségek megelőzése.
A párőrzés talán legjobban túlzott féltékenységként vagy védelmező magatartásként definiálható. A kutatások szerint ez a viselkedésforma különösen azokban a társadalmakban gyakori, ahol a szülők választják ki gyermekük számára a házastársat.

A mostani kutatás szerint a párőrzés a muszlim, indiai, kínai, török, marokkói és dél-ázsiai közösségekre jellemző leginkább. – A nyugati kultúrákban a legtöbb férj nem próbálja aktívan megakadályozni, hogy felesége más férfiakkal is érintkezésbe kerüljön, sőt egyes kapcsolatokban még az ártatlan flörtök is megengedettek. Ezzel szemben az iszlám közösségekben a férfiak feleségünknek még a leghétköznapibb érintkezést is megtiltják más férfiakkal – nyilatkozta A. P. Buunk, a kutatás vezetője. – Ha egy férfi nem tudja biztosítani saját apaságát, akkor lehetséges, hogy más férfiak utódjainak teremti meg az élhetési lehetőséget. Ezért rendkívül fontos, hogy a férfiak biztosítsák, hogy társuk az ő utódjaikat fogja világra hozni – tette hozzá.

Egyes történeti korokban és bizonyos kultúrákban különösen gyakori volt a kényszerházasságok gyakorlata. A kutatók szerint a párőrzési magatartásra rendkívül nagy befolyással van az, hogy a szülőknek mekkora a szerepük a párválasztásban. Azokban a kultúrákban, ahol a házas felek saját maguk választják ki párjukat, a párőrzési magatartás előfordulása igen ritka. – Ha a házasság nem szabad akaraton vagy szerelmen alapul, sokkal valószínűbb, hogy kialakul a párőrzési, birtoklási magatartás, egyes esetekben igen heves és erőszakos formában – nyilatkozta Buunk.

A féltékenység vakká tesz

A Delaware Egyetem kutatói úgy vélik, a féltékenység szó szerint elvakít minket. Eredményeik szerint ugyanis azok a nők, akik túlzottan féltékenyek, kevésbé képesek valamely előre meghatározott célra koncentrálni.

Eszerint bizonyos, hogy van valamilyen összefüggés a szociális kapcsolatok és az érzékelés között: bár régóta tudjuk, hogy a szociális kapcsolatrendszerekben részt vevő érzelmek komoly hatást gyakorolnak mentális és fizikális egészségi állapotunkra, a 2010-ben végzett kutatás nyomán világossá vált, hogy a szociális érzelmek szó szerint képesek befolyásolni azt, amit látunk.

Kutatásuk során Steven Most és Jean-Philippe Laurenceau professzor heteroszexuális párokat vizsgált meg laboratóriumi kísérletben. A párok tagjai nem láthatták egymást, ugyanis külön számítógépeknél helyezték el őket. A női felet arra kérték, hogy próbálja meg kiszűrni a tájképeket az érzelmileg kellemetlen és zaklató képek közül. A férfi felet arra kérték, osztályozza a felbukkanó képeket tetszés szerint. Amikor olyan képekhez értek, amelyek egyedülálló nőket ábrázoltak, a kísérletvezető jelezte ezt a női félnek.
A kísérlet végén megkérdezték a pár női tagját, mennyire érezte magát kellemetlenül, amikor párja más nőkről készült képeket osztályozott. Az eredmények szerint minél féltékenyebb volt a női fél, annál kevésbé volt képes koncentrálni, és kiszűrni a tájképeket a többi kép közül. 

A magasabb képzettségűek féltékenyebbek

A Virginia állambeli Roanoke főiskola munkatársa, Denise Friedman egy vizsgálatban kimutatta, hogy minél magasabb valakinek a képzettsége, illetve társadalmi státusza, annál féltékenyebb a párja Facebook-profilján „véletlenül” észrevett, ellenkező neműektől érkező üzenetekre.

A vizsgálat során az alanyokat olyan helyzetek elé állították, ahol számukra ismeretlen ellenkező nemű emberek küldtek párjuknak például olyan kétértelmű üzenetet, mint „Mit csinálsz később?” Az eredmények azt mutatták, hogy mind a nők, mind a férfiak között minél képzettebb valaki, annál féltékenyebb az ilyen üzenetek hatására. A féltékenység erősségében azonban volt különbség. A nők ugyanis féltékenyebbek lettek az ilyen szimpla üzenetek hatására, mint a férfiak. Ez annak tudható be, hogy a nők inkább az érzelmi megcsalástól tartanak, míg a férfiakban a szexuális megcsalás lehetősége vált ki erősebb ellenérzéseket.

A vizsgálat egy következő stádiumában a fenti egyszerű üzenet végére mosolygós, illetve kacsintós emotikont tettek. A nők esetében egyik sem erősítette a féltékenység érzetét a már meglévőhöz képest, míg a férfiakban a kacsintós emotikon nagyobb érzelmi vihart kavart, mint a szimpla üzenet. A kutatók ezt annak tudják be, hogy a kacsintást a férfiak inkább tartják a flört jelének, mint a mosolygást.

S hogy mi köze a képzettség fokának a féltékenység mértékéhez? Friedman és kutatótársai úgy találták, hogy minél magasabb valakinek a képzettsége, annál inkább törekszik a tökéletességre, ami természetesen a párkapcsolat terén is megjelenik.