A Közép- és Dél-Amerika trópusi részéről származó növény az inkák, a maják és az aztékok jellegzetes táplálékai közé tartozott, és különféle betegségekre gyógyszerként is használták.

Nem mese a jótékony tök története

Európába Amerika felfedezése után került, hazánkban pedig a 16. század óta termesztik. Eleink kezdetben sertések táplálására használták, de igen hamar rájöttek, hogy édes ízhatása miatt emberi fogyasztásra is alkalmas, így a paraszti gasztronómiában a szegények csemegéjeként is számon tartották. Idővel azonban nemcsak az élvezeti értékét, hanem pozitív élettani, sőt gyógyhatásait is felismerték a parázson/kemencében sül töknek.

A népi gyógyászatban – magas rosttartalma miatt – hashajtóként, béltisztítóként, emésztési zavarok kezelésére használták, de észrevették azt is, hogy a náthát is gyógyítja, és a légzőszervi betegségek tüneteit is enyhíti. Ma már tudományos kutatások sora igazolja, hogy a sütőtök gazdag ásványianyag- (kalcium-, cink-, mangán-, réz-, vas-, foszfor-), vitamin- (C-, B1-, B12-, B6-), valamint biotin-, niacin-, pantotén-, folsavtartalmának köszönhetően a gyulladásos betegségek kezelésére is alkalmas, enyhíti az allergiás légúti panaszokat, de serkenti a máj és az emésztőszervek működését is. Káliumtartalmának köszönhetően vérnyomáscsökkentő és vízhajtó hatása is van.

Gyakori fogyasztása – a benne lévő antioxidánsok révén – hozzájárul a szív- és érrendszeri problémák megelőzéséhez, de magas karotintartalmának köszönhetően segít a látásromlás megelőzésében is. Antioxidánsai és karotinoidjai megkötik a szabad gyököket, így erősítik az immunrendszert, valamint a daganatok kialakulását is gátolják.

Hatóanyag-kutatások támasztják alá, hogy a prosztatarák megelőzésében igen fontos szerepet tölt be e konyhakerti növény, nemcsak „húsának”, hanem magas E-vitamin-tartalmú magjának és a belőle préselt, omega 3 zsírsavat tartalmazó tökmagolajnak a rendszeres fogyasztása is. Alacsony energia-, szénhidrát-, zsírtartalma miatt sült, főtt változatának fogyasztása fogyókúrázóknak is ajánlható.

Ezt vedd, ezt edd!

Hazai fajtái a termetes nagydobosi, a kiszombori és a kanadainak is nevezett sonkatök (pézsmatök). A nagydobosi és a kiszombori halványzöld kérgű, barázdált felszínű, és a szintén gyakori „sonkaformájú” felülete sima és narancssárga. Amikor a tökkínálatból választunk, fontos megkülönböztetnünk az érettet az éretlentől, illetve a már túlérettől. A sonkatök akkor érett, ha már nincsenek a héján zöld foltok.

A nagydobosit „parázstökként” is szokták emlegetni

A kerek fajtáknál a kéreg halványzöldes színe nem ad támpontot, viszont érettségének a jele, ha a körmünket bele tudjuk nyomni a héjába, vagy akár csak fel tudjuk azt sérteni, illetve ha a csumája már világosbarnává, kórószerűvé vált, vagyis nem zöld. Vásárláskor figyeljünk arra is, hogy a héján ne legyenek sérülések, ne legyen földnyomokkal szennyezett. A hibátlan tökök – egészben – jól eltarthatók napokig szobahőmérsékleten, friss levegőjű, száraz helyen, de akár ősztől tavaszig is, fagymentes hűvös helyiségben (pl. pincében).

Egyszerűen nagyszerű

Ennek a szezonális zöldségfélének frissen sütve a legmagasabb az élvezeti „értéke”.
Mielőtt azonban bármilyen formában konyhai feldolgozásra kerülne, nagyon alaposan mossuk át a külső héját (ha daraboltan vettük, kívül is, belül is, majd papírtörlővel töröljük szárazra). Csak ezt követően kezdjük vágódeszkán – éles késsel, vagy recés fogazatú kenyérvágó késsel – félbevágni, felezni, negyedelni. Vájjuk ki (evőkanállal) a közepéből a magokat, majd daraboljuk tovább hosszabb, ujjnyi vastagságú szeletekre. Fontos tudni, hogy minél nagyobbak a szeletek, annál lassabban és nehezebben sülnek krémesre.

A heti fogyasztásra szánt elfelezett, negyedelt tököt a hűtő zöldségesrekeszében tárolhatjuk. Minél sárgább a húsa, annál érettebb, édesebb, ízesebb. Ha mégsem sikerül az ízlésünknek megfelelően édeset beszereznünk, sütés előtt érdemes kevés kristálycukrot szórni a szeletek tetejére. (A sütőtök érettségéről egyébként már a sütés előtt meggyőződhetünk az ún. vízpróbával. Egy darabka nyers tököt dobjunk egy bögre vízbe: ha a víz tetején úszik, éretlen a tök, ha lesüllyed, édesre-krémesre fog sülni.) Az olvadó cukor egy része beleivódik a tök húsába, a másik része pedig a tetején karamellizálódik.

Azt, hogy a cukorréteg ráégjen, megelőzhetjük, ha befedjük alufóliával, amelyet addig ne távolítsunk el, amíg a tök húsa teljesen meg nem puhul. Ezt nemcsak narancsszínének majdnem aranyszínűvé válása jelzi, de sütés közben arról, hogy megsült-e, ún. szúrópróbával (ha villát szúrunk a tökbe, és az nehezen húzható ki, akkor még nem sült át) is meggyőződhetünk.

A felszeletelt tököt sütőpapírral kibélelt tepsiben vagy sütőlapon tegyük előmelegített sütőbe (hagyjunk kb. 3 cm-es távolságot a darabok között). Egy érett, másfél kilónál nem nagyobb tök átsütésére mintegy másfél órát szánjuk (kb. fél óráig a legmagasabb, majd újabb fél óráig kisebb, majd 10 percre alacsony, végül – ha már megpuhult – 10 percre újra a legerősebb fokozatúra állítsuk (vegyük le az alutakarást róla), hogy a teteje megpiruljon. Bár a magas hőfokon felgyorsítjuk az elkészülési időt, de azt kockáztatjuk, hogy a tök héja égett barna színűvé válik, illetve elszenesedik.

Tökre tök?

Bár ezt a őszi-téli csemegét – mint a neve is utal rá – leggyakrabban sülve fogyasztják, számos más felhasználási módja is lehetséges. Sokféle recept olvasható az interneten. Főzéssel készíthetünk belőle levest, párolással köretet, de nyersen akár ivólevet, a sült, illetve puhára főtt tök felhasználásával pedig akár édességeket is. Attól függően, hogy milyen étek lesz belőle, számos fűszerrel ízesíthető. A leveshez a szerecsendiót, a római köményt, a koriandermagot, de a curryt és a gyömbért is használhatjuk.

A sütőben készített szeletek ízét izgalmasabbá tehetjük, ha fokhagymával és lilahagymával, fűszerekkel hintve készítjük. Önálló fogásként a serpenyőben sütött, apró kockára vágott tököt olajon megpárolva, paradicsommal és fokhagymával ízesítve is fogyaszthatjuk. Ha burgonyát helyettesítő köretet készítünk belőle, akkor vízben főzzük meg a feldarabolt kockákat, majd a víz leszűrése után szórjuk meg kevéske friss vagy akár száraz rozmaringgal. Amennyiben édes krémet készítünk belőle, gyömbérrel, szerecsendióval, fahéjjal tehetjük izgalmasabbá.

Sütőtök-krémleves

Hozzávalók
80 dkg sütőtök
1 kis fej vöröshagyma
3 közepes db burgonya
2 l víz
3 db leveskocka (tyúkhús- vagy zöldségleves)
1 kk szerecsendió
só ízlés szerint
bors ízlés szerint
1 dl főzőtejszín

A sütőtököt és a burgonyát lehéjazzuk, megmossuk, és kockára vágjuk. A vöröshagymát megpucoljuk, és négyfelé vágjuk. Az összes zöldséget fazékba tesszük, és felöntjük kb. 2 l vízzel. Ha felforr, hozzáadjuk a 3 leveskockát. Fedő alatt, takaréklángon kb. 15-20 perc alatt puhára főzzük az egészet. Ha megfőtt, botmixerrel vagy turmixgépben összeturmixoljuk. Visszatesszük a főzőlapra/gázrózsára, majd amikor felforr, öntünk hozzá tejszínt, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, és 1 kk őrölt szerecsendióval ízesítjük, majd még további 2-3 percig főzzük, melegen tálaljuk (pirított tökmaggal vagy zsemlekockákkal).

Sütőtökkrém desszert

2,5 dl tejszínt felverünk. A közepes méretű, felszeletelt pézsmatököt omlósra megsütjük, héjából kikaparjuk, villával összetörjük, egy kis darabot pedig félreteszünk. Ízlés szerinti mennyiségű cukrot vagy mézet a pépesített sült tökkel és a keményre felvert tejszínhab felével összekeverünk, majd a krémet fagylaltos kehelybe, desszertes tálkába tesszük (személyenkénti adagokra osztva). A sütőtökkrém tetejére tejszínhabot és a félretett tökből egy kis darabkát teszünk. Aki kedveli az ízét, meghintheti őrölt fahéjjal, tört dióval.