Még nincs nálunk fiókod?
Regisztrálj itt!Pénzügyek
Valójában az információ- és adathordozóknak rengeteg előnyét élvezzük. Könnyen és gyorsan érhetünk el a világ bármely részén bárkit, juthatunk hozzá az olyan hírekhez, amelyek távoli földrészeken történtekről tudósítanak, „beszerezhetjük” a fontos tudnivalókat, virtuális kapcsolatot tarthatunk fenn régi és új ismerősökkel – hogy csak a leggyakrabban használt funkcióikat említsük.
A színe látszik csak, nem a visszája
Ezeknek „a kütyüknek”, illetve a programjaiknak a használata gyakran nemcsak a munkánkat, hanem a hétköznapi életünket is megkönnyíti. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy egy kisebb-nagyobb utazás előtt szinte másodpercek alatt tájékozódhatunk a különféle közlekedési eszközök menetrendjéről, a szálláslehetőségekről, árakról, vagy a web-kereskedelem elterjedésének köszönhetően házhoz rendelhetünk szinte mindent, a pizzától a ruhaneműig, a különféle használati eszközöktől, lakásfelszerelési tárgyaktól a színház-, koncert- és mozijegyig.
Az e-világ nyújtotta előnyök mellett azonban egyre több társadalomtudós, neurológus, lélekgyógyász és agykutató ad hangot annak az aggodalmának, hogy a mentális egészségünket is veszélyeztetheti a szinte percenként ránk zúduló információs áradat, az internet és a többfunkciós, ún. okostelefon közvetítésével.
A virtuális verseny vesztes győztesei
Az Egészségügyi Világszervezet előrejelzése szerint az információrobbanás megnövelheti a neuropszichiátriai betegségekben (pl. szorongás, depresszió, pánikbetegség stb.) érintettek számát az elkövetkező években. Ennek oka az, hogy az emberi agy a végletekig nem terhelhető, túlterhelése esetén nehezen tud ellenállni az információáradat által előidézett ún. adaptációs nyomásnak. Ez oda vezethet, hogy egyre többen bizonytalanodnak el lelkileg, mert nő bennük a zavarodottság a rájuk zúduló rengeteg információ következtében, egyre többen kérdőjelezik meg saját szellemi képességeiket, pedig csak az agyuk védekezik ösztönösen a túlterheléssel szemben. Persze sokan meg sem próbálnak védekezni a „kívülről” jövő információk ellen (belőlük lesznek a függők, vagyis a szenvedélybetegek), mások úgy vélik, akkor haladnak a korral, ha az elektronikai eszközökre hagyatkoznak ahelyett, hogy a saját gondolataikkal „felülírnák” a kapott ismereteket, híreket.
Okos kütyűk, sérült lelkű felhasználók?
Mint a tudós kutatók mondják, a hatalmas kapacitású tárolókban felhalmozott és valóban könnyen hozzáférhető információtömeg azonban csak növeli az ember elesettség- és kiszolgáltatottságérzetét. Ezért arra figyelmeztetik az e-társadalmak polgárait, hogy találják meg az egészséges határt, vagyis igyekezzenek tudatosan élni az internetes világ javaival, egyéni életükben próbálják megtalálni az érték- és mértékarányokat.
A társadalomtudósok szerint az egyre modernebb, többfunkciós ismerethordozók fejlesztőmérnökei, gyártói, forgalmazói szinte diktálják a vevőknek/felhasználóknak a tempót. Minél gyorsabbak, minél „okosabbak” a „szerkentyűk”, annál több információt továbbítanak az agyunkba, ingert az idegeinkbe. Ám ahogy egyre többet mozgunk a virtuális világban, az emberi kapcsolataink minőségét is „jó eséllyel” kedvezőtlen irányba tereljük, ami elmagányosodáshoz, negatív önértékeléshez vezethet, ez pedig megnöveli a pszichés és mentális betegségek kialakulásának kockázatát.
Védd magad „infodiétával”
Clay Johnson amerikai informatikus szakemberként az elsők között ismerte fel az internet és kapcsolódó technológiák, azaz az információs társadalom színe mellett a visszáját is. Munkájában ez utóbbiakra hívja fel azok figyelmét, akik már érzik, hogy nyomás alatt élnek, és szeretnének megszabadulni a szellemi tehertételtől, illetve a már kialakult internetfüggőségüktől.
Johnson az infodömping káros voltát étkezési példával érzékelteti. Mint írja: ahogyan a tápanyagértéküket tekintve tartalmatlan, ám hizlaló eleségek (gyorséttermi ételek, nassok) mindennapi fogyasztása elhízáshoz, majd krónikus, az élethosszt megrövidítő betegségekhez vezet, a túl sok felületes ismeret, információ, adat is elsősorban a produktivitásunkra, kreatív gondolkodásunkra, mentális egészségünkre van káros hatással, de az sem ritka, hogy ezen „szellemi hordalékok” butuláshoz vezetnek.
Ezért is javasolja: válogassuk meg, mit engedünk be a fejünkbe, az idegrendszerünkbe, illetve időről időre fogjuk magunkat „információdiétára”, szabaduljunk meg a mentális salakanyagoktól, vagyis figyeljünk agyunk teljesítőképességének megőrzésére. Ehhez – ebben a túlingerelt világban – be kell szabályoznunk az információfogyasztási szokásainkat, tudatosan át kell gondolnunk, mikor, mennyi és milyen ismeretet veszünk magunkhoz.
Clay Johnson az érték-mérték arány (arany középút) felismerésének és következetes betartásnak fontosságára, egyben arra figyelmeztet: a „kívülről vezéreltség” helyett merjük a saját belső mércénket használni, mert csak így kerülhetjük el azt, hogy az információs dömping arcvesztett vagy személyiségtorzult áldozataivá váljunk.