Bejelentkezés
egy korosztály találkozóhelye
2017. August 20. Sunday, István, Vajk   |  Legyen ez a kezdőlapom Legyen ez a kezdőlapom
Főoldal
Főoldal  |  
Segítség
Segítség  |  
Keresés
Keresés 
 Sinkovics Andrea - klinikai szakpszichológus
Sinkovics Andrea
klinikai szakpszichológus
Kedves Felhasználónk!
Szakértőnktől már nem áll módodban kérdezni. Olvasd el a korábbi kérdéseket és válaszokat, hátha megtalálod, amit keresel! Ha nem, fordulj a többi szakértőnkhöz!
Megértésedet köszönjük!



[1]     2     3     4     5     6     7     következő        utolsó
Sinkovics Andrea | 2010-11-24 18:38:31Nagy betűméretNormál betűméretKis betűméret
Kedves Éva! Nagyon jó ötletnek tartom, hogy konzultáljon egy másik pszichiáterrel, akiben megbízik, és akinek az összes kérdését felteheti. Az SM speciális terápiát, gondozást igényel, javaslom, forduljon az Uzsoki kórház SM központjához, ahol nagyon tapasztalt klinikai szakpszichológus dolgozik. Jó egészséget kívánva üdvözlöm.

Metál Éva | 2010-07-28 21:42:55
Tisztelt Sinkovics Andrea! Tíz éve kezelnek SM-el. Hét évig szedtem a Rivotrilt, amit az évek során mindig csökkentett adagban írtak ki, mert a kisebb dózis is hatásos és jó volt. A neurológusom szerint nagyon jól kezelem a betegségem, de kb. 2-3 évvel ezelőtt jelentkezett az a borzalmas fájdalom a lábamban és kezemben, amire éjszaka álmomból is felébredek. Az SM ambulancián az orvosnak mondtam ezt a panaszomat, és a Rivotrilt lecserélte Tegretol CR 200-ra. Mióta szedem állandóan elalszom, sokszor kiabálok, de a lábam ugyanúgy fáj, mint előtte. Erre az ambulancián - aki kiírta ezt a gyógyszert - azt mondta az orvos, hogy vegyek be dupla adagot. Nemcsak az idegesség, kiabálás jelentkezett, hanem szörnyű álmaim is vannak, amik előtte nem voltak. A párom is mondta, hogy nagyon megváltoztam. Mindig sokat nevettünk, jókedvem volt és most annyira "eltompult" vagyok, szinte nem is tudok nevetni, nincs kedvem semmihez. Jártam előtte években is pszihiátriára, de ott is helyeselték a Rivotril dózisának csökkentését és csak neurológiai gondozást javasoltak. Azt szeretném kérdezni, hogy mire való ez a gyógyszer és mit tegyek ezután? Tanácstalan vagyok, mert már szinte semmiben nem tudok dönteni. (Pl. melyik pulcsit vegyem meg a kettő közül.) Szeretnék újra vidám, határozott ember lenni, de a pszihiáter azt mondja, hogy ez a gyógyszer jobb, mint a Rivotril a betegségem miatt. Kell nekem ezt a gyógyszert szedni Ön szerint vagy sem? Hogyan érhetném el, hogy visszaadják a régit, vagy pedig adjanak valami mást, mert ez így nagyon rossz. Talán próbálkozzak meg másik pszihiáternél? Tanácsát előre is köszönöm! Tisztelettel és köszönettel! Metál Éva

Sinkovics Andrea | 2010-11-24 18:35:09Nagy betűméretNormál betűméretKis betűméret
Kedves Erzsébet!
Valóban nehéz helyzetbe hozott, ennyi információ alapján nehéz konkrét választ adni. Például nem értem, hogy hogyan függ össze Önben alvászavara és a menopausa. Általánosságban annyit mondhatok, hogy a helyes altató kiválasztása, gyógyszerváltás kérdése a pszichiáter kompetenciája, érdemes tehát a szakorvoshoz fordulni. Az elalvási gondokon remekül segít még az autogén tréning és a relaxáció, melyet pszichológustól vagy jóga stúdiókban, esetleg könyvből, CD-kből sajátíthat el. Ajánlom ezeket tehát. Üdvözlettel: Sinkovics Andrea

Szabó Erzsébet | 2010-02-08 17:59:29
Kedves Doktor Nő! 50 éves vagyok, 41 éves korom óta nem menstruálok, sportolok (torna, hosszútáv futás), Euthyrox 100 tbl.- át szedek, rendezett családban élek. 9 éve alvásproblémám van , mellyel nem tudok mit kezdeni- altót(Imovane-t) szedek, fél vagy 1 tbl.- át. Hiába érzem álmosnak magam, egyszerűen nem tudok elaludni. Ha lefekszem úgy érzem nem vagyok álmos. Kezdetben(amikor még nem szedtem be altatót) képes voltam igy akár reggelig is fenn maradni.Minden trükköt kipróbáltam(ágyból felkeltem, elfoglatam magam, imádkoztam stb.. )semmi nem használt. Kénytelen voltam elkezdeni altatót szedni, mert másnap dolgoznom kell. Most már azt hiszem teljesen altató függő lettem. Az a kérdésem , hogyan tudnék leszokni az altatóról- mivel úgy gondolom az úgynevezett változó koromnak is lassan vége. Előre köszönöm válaszát, biztos nagyon nehéz helyzetbe hoztam , hiszen ebből a pár mondatból nehéz megitélni a problémát.(egy teljes regényt meg nem kivánhatok Öntől , hogy elolvasson rólam ) Tisztelettel: Szabó Erzsébet

Sinkovics Andrea | 2010-11-24 18:29:56Nagy betűméretNormál betűméretKis betűméret
Kedves Epimarcsi!
Az alapján, amit leírt, én nagyon csodálkoznék, ha első szerelme egyszer csak felbukkanna. Talán annak a megmagyarázhatatlan bizonyosság érzésnek segítségével nem kell szembenéznie vágyaival és az ahhoz kapcsolódó félelemeivel. Számomra teljesen átélhető, hogy hosszú évek házassága után nehéz új kapcsolatot létesítenie, különösen, ha valójában elsősorban szexualitásra vágyik és mondjuk közelebbi érzelmi viszonyra nem. Igen, először mindenki idegen egy kicsit, kell hozzá együtt töltött idő, bátorság, bizalom, fantázia, önbizalom is, hogy vonzó nőnek mutassa magát és vonzónak lásson egy férfit. Alapvetően az Ön döntésén múlik, hogy lemond arról, hogy új partnert keressen vagy úgy dönt, kész tenni ezért, és vállalni az ezzel járó - akár kockázatos - új élményeket, izgalmakat. Jó egészséget kívánva üdvözlöm: Sinkovics Andrea

epimarcsi | 2009-12-07 16:59:09
Kedves Andrea! Közel négy éve özvegy, 62 éves vagyok.Egy nagyon sajátos godom van magammal.Kb egy éve egy baráti társaságban szóba kerültek az első szerelmek.Én akkor jöttem rá, hogy mióta egyedül vagyok nekem nagyon hiányzik a szex. A negyven évi házasság alatt sokminden történt, de a szexuális életünk mindig aktív, és változatos volt.Amikor elmeséltem az én első szerelmemet, rájöttem, az volt a döntő ,egész életemre kiható csodálatos élmény. Nem a férjem volt az első,de ö nagyon aktív és találékony volt az együttlétekkor.Sokáig gondolkodtam, hogyan,és kivel tudnék kapcsolatot létesíteni.Próbáltam társkereső portálokon ismerkedni, de amikor arra került volna a sor, hogy találkozzunk,mindig attól riadtam meg, hogy nekem az az ember IDEGEN.Aztán jött egy gondolat, megkeresem az első szerelmemet.Ez nagyon felvillanyozott, azonnal megoldottnak véltem a dolgot.Persze a mai világban megtalálni valakit már nem nagy gond. Azonnal fel is hívtam,a bemutatkozás után azonnal megismert, én is a hangját, és nagyon kedvesen elbeszélgettünk. Azzal váltunk el, hogy majd Ő felhív.De nem hívott! Amikor néhány hét múlva hívtam, már a felesége nem adta át neki a telefont.Ennek már fél éve! Azóta ezen agyalok.Teljesen b iztos vagyok abban, ha egyszer találkozni tudnék vele,a következö találkozásoknak már semmi akadályt nem állítana.Teljesen biztos vagyok abban, Ö ugyanúgy gondol rám mint én Őrá. Csakhogy: ugye házasságban él, amit én semmiképpen nem szeretnék teljesen megbolygatni, csak kicsit. Ő teljesen biztos abban hogy nem tudna, ebből sérülések nélkül kijönni.Valaminek pedig sérülni kellene.A nyugodt megszokott élete felborulna, és nem tudja eldönteni, vállalja vagy sem.Ezért nem keres. Én pedig, valami felső erőtől vezérelve, TELJESEN BIZTOS vagyok abban, hogy meg fog keresni.Nem kell erről győzködni magam, nem ez tölti ki a gondolataimat, de én ebben a biztos érzésben nagyon nagyon jól érzem magam. Egyébbként én alapvetően ilyen természetű vagyok.Szeretem magam nagyon jól érezni,soha nem szoktam a betegségeimről fájdalmaimról beszélni, elfogadom amit nem tudok megváltoztatni,de igyekszem magam a lehető leg komfortosabbnak érezni.Igy viszonyulok általában mindenhez, ezért nem fáradságos az unokákkal lenni, vagy bármi egyéb elfoglaltság. Ön szerint reális amit én gondolok? Ön szerint lehet ebből találkozás? Miért érzek én "más" embert idegennek?.A régi barátaink nekem olyanok mintha a testvéreim lennének.Képtelen lennék bármelyikkel is más kapcsolatot létesíteni. Tisztelettel várom válaszát! epimarcsi

Sinkovics Andrea | 2010-11-24 18:18:35Nagy betűméretNormál betűméretKis betűméret
Kedves Levélíró!
Jó ötletnek tartom, hogy segítséget kérjen, hiszen leveléből úgy tűnik, Önnek is gondjai vannak párjával. Gyakran fordul elő, hogy a párok belegabalyodnak abba a kérdésbe, hogy kettejük közül kinek van baja, ki szorul segítségre. Ez általában nem visz sehová, legjobb nyíltan felvállalni a saját nehézségeiket, illetve talán azt is tisztázni, hogy ha valami nem változik, a kapcsolatuknak is baja eshet. Valakit abban támogatni, hogy szembenézzen saját érzelmi problémáival sokszor hosszú folyamat, ebben a másik fél őszinteséggel, türelemmel, elfogadással tudja támogatni, illetve azzal, ha egyértelművé teszi, hogy benne a párja viselkedése mit okoz . Ha úgy érzi, kettejük között megkopott a szeretet, párkonzultáció is szóba jöhet. Ennek őszinte légkörében, szakember segítségével könnyebben fogalmazódnak meg az egyéni nehézségek is. Üdvözlettel: Sinkovics Andrea

tanácstalan | 2010-11-21 14:06:46
Kedves Andrea! Páromnál depresszióra gyanakszom. Korábban én magam is megküzdöttem a betegséggel, akkor még nem éltünk együtt.(Elég nagy a korkülönbség kettőnk között) Napjai állandó tevékenység nélkül, rendszertelenül telnek, ingerlékeny, gyakorlatilag csak negatív megszólalásai vannak, türelmetlen, elfelejt dolgokat, figyelmetlen (amiknek már anyagi vonzata is sokszor volt), amint kimozdul itthonról negatív kritikával illet mindenkit, a vadidegen járókelőktől kezdve, az utcán parkoló autósig. Sokszor beszél terveiről, amelyeket meg szeretne valósítani, de évek óta nem történik semmi ezek ügyében. Bármilyen megszólalást kritikának vesz és azon nyomban ingerült vitába kezd. Gyakran panaszkodik "indokolatlan" fáradságra, emésztési zavarokra. Gyanúm szerint depresszió szerű tünetekről van szó, ugyanakkor a kommunikációs nehézségek miatt (állandó ingerlékenysége) nem tudom ezt megbeszélni vele, és én magam is egyre zárkózottabb, negatívabb leszek. Segítségét kérem,mit lehet ebben a helyzetben tenni. Arra gondoltam, hogy én magam fordulok szakértő segítséghez (amire lassan rá is szorulok), és megpróbálom megkérni, hogy jöjjön el egy-egy beszélgetésemre. Meggyőződése ugyanis, hogy neki semmilyen problémája nincs, és inkább nekem kéne orvoshoz fordulnom. Remélem tud tanácsot adni, sajnos belefáradtam helyzetünkbe, és nem látok olyan kitörési pontot, amely segítene kimozdítani bennünket ebből az állapotból. Köszönettel: H.G.

Sinkovics Andrea | 2010-11-22 19:41:36Nagy betűméretNormál betűméretKis betűméret
Kedves Katalin!
Sajnos kevés az információm ahhoz, hogy pontos választ adjak, de önmagában a kellemetlen álmok nem utalnak betegségre, különösen egy fájdalmas életesemény után. Ha édesanyja feledékenysége komolyan romlik, változik a hangulata, esetleg zavarttá válik, sürgősen konzultáljanak a háziorvossal, aki szükség esetén továbbirányíthatja. Jó egészséget Önnek és édesanyjának is, üdvözlettel: Sinkovics Andrea

Benke Katalin | 2010-01-02 14:42:07
Kedves Pszichológusnő! Segitségét szeretném kérni az alábbi problémához, hogy megtudjam, kell-e segitség az Édesanyámnak és ha igen, milyen irányú? 10 éve hunyt el az Édesapám, akit halála elött egy évig az Édesanyám ápolt. Apám halála után sokat foglalkoztam Édesanyámmal, s mivel ő vidéken lakik, többször aludtam mellette, vele.Ekkor tapasztaltam meg, és ez jelenleg is így van, hogy Anyám többször azt álmodja, hogy ellepik a bogarak az arcát és söprögeti le magáról, a párnájáról,sőt üti a lepedőt a kezével,mintha a bogarakat csapná agyon. Volt olyan amikor nem tudott ezen ahelyen tovább aludni, megfordult, vagy átfeküdt egy másik ágyra. Napközben vissza emlékszik a rossz álmára,de nem csinálunk belőle ügyet. Anyám most töltötte be a 80-dik évét, ellátja magát nincsenek zavaros viselkedései, csupán annyit vettünk rajta észre, hogy kezd felejteni dolgokat. Miből adódhat ez a bogaras álma,kell-e erre figyelmet forditani, mit tanácsol. Köszönettel veszem válaszát, sikeres boldog új esztendőt kívánok! Benkéné Kati

[1]     2     3     4     5     6     7     következő        utolsó
*Fontos! A kérdező a kérdés elküldésével hozzájárulását adja ahhoz, hogy a kérdése, valamint a tárgy és név mezőkben megadott adatok, továbbá a kérdésre adott tanácsadói válasz eredeti, vagy szerkesztett formában az Ötvenentúl.hu oldalon megjelenjen. A kérdésben csak a kérdés megfelelő értelmezéséhez nélkülözhetetlen információkat kérjük megadni, amelyek nyilvános felületen való megjelenéséhez a kérdező hozzájárul, beleértve az általa a kérdésben megadott személyes adatokat. A Tanácsadók számára kérdésként felvetett probléma megoldásának teljes körű kidolgozása általában meghaladja az internetes tanácsadás kereteit. A Tanácsadó a leírt információkból kiindulva arra törekszik, hogy – legjobb tudása és tapasztalatai alapján – tömör, lényegre törő válaszaival és tanácsaival segítse a kérdezőt problémája megoldásában. A Szakértő által adott minden válasz javaslatnak minősül, amiért sem a Szakértő, sem az Ötvenentúl üzemeltetője nem vállal felelősséget. A válasz alkalmazása és felhasználása a kérdező döntése, az ebből eredő bármilyen közvetlen, vagy közvetett esetleges kárért egyéb hátrányért, problémáért a Szakértőt és az Üzemeltetőt felelősség nem terheli. A válaszokat a kérdező csak saját céljára használhatja, és nem jogosult más közzétenni, átdolgozni, harmadik személyek részére hozzáférhetővé tenni. Az internetes tanácsadás korlátai és természete miatt nincs lehetőség arra, hogy a szakértő a kérdés megválaszolásához a kérdéssel összefüggő okiratokat tanulmányozzon és egyéb anyagokat továbbítson a kérdezőnek. Az internetes tanácsadás nem minősül jogi (ügyvédi), egészségügyi, stb. szolgáltatásnak. További tudnivalók a Felhasználási Feltételekben.
Legfrissebb kérdések és válaszok

Kedves Éva! Nagyon jó ötletnek tartom, hogy konzultáljon egy másik pszichiáterrel, akiben megbíz... TovábbTovább
Tisztelt Sinkovics Andrea! Tíz éve kezelnek SM-el. Hét évig szedtem a Rivotrilt, amit az évek so... TovábbTovább
További szakértőink

Kiemelt témáink
Allergia
Alzheimer-kór
Alvászavar
COPD
Depresszió
Egészséges prosztata
Gyógynövénytár

Legjobb cikkeink
A világ nyugdíjasai 2017-ben

A világ nyugdíjasai 2017-ben

A nyugdíjasok globális helyzetét vizsgáló, összetett számításokon alapuló Natixis-felmérés idén nem hozott nagy meglepetést, legfeljebb kisebbeket, például nekünk is. TovábbTovább


hirdetés


hirdetés


hirdetés