Bejelentkezés
egy korosztály találkozóhelye
2017. July 23. Sunday, Lenke   |  Legyen ez a kezdőlapom Legyen ez a kezdőlapom
Főoldal
Főoldal  |  
Segítség
Segítség  |  
Keresés
Keresés 
 

A boksztól az igazgatói székig

2016.11.13. | Huszti Zoltán
Beszélgetés a Jászai Mari-díjas színész, rendező, író, színházigazgató, humorista, érdemes és kiváló művésszel, Sas Józseffel.
megosztom:
Add a Startlaphoz twitter myspace

hirdetés

– Azt gondolom, az ember életében nagyon meghatározó a gyerekkora. Az öné milyen volt?

– Én a Fradi-, vagy ahogy annak idején hívták, a Kinizsi stadion közelében laktam. Elég csórók voltunk. Egyszer ültünk a padon, amikor egy Harsányi nevű bokszoló odajött, hogy vacsoráztatok már? Mondom nem. Akkor gyertek el a Fradiba bokszolni. Kedden, csütörtökön és szombaton edzés van, és adnak tejet és kenyeret, és ami számomra a legfontosabb volt, zuhanyozni is lehetett. Öt évig bokszoltam. Serdülőként még Budapest bajnokságon is indultam, és nyertem is. Ott egy vagány, de nagyon egyenes társaság volt, ahol káromkodva ugyan, de mindent kimondtak. A bokszban tetszett az is, hogy két ember leáll egymással szemben verekedni, és csak a másiktól kell tartania. Ott megtanultam, hogy nem kell mellébeszélni, és ma már látom azt is, ha valaki nem ilyen. Apám színész. Sas Imre néven játszott, de az eredeti neve Polacsek Imre volt. Énekes bonvivánként a legnagyobb sikere a Szegedi Nemzeti Színházban volt A mosoly országában Feri szerepében Kiss Manyi partnereként. Én Békéscsabán születtem, ahol a János vitéz címszerepét játszotta, az öcsém pedig Losoncon született.

– Milyen emlékképe van az édesapjáról, látta őt színpadon?

– Nem. Az egyik kép, ami megmaradt bennem, hogy a Klauzál téren sétáltunk, amikor odament a padon ülő, cigarettázó német katonákhoz, és kérdezett tőlük valamit. Amikor visszajött, megkérdeztem, hogy mit mondtak. Azt felelték, hogy nem sokára elmennek. Nem így történt, őt vitték el. A másik, amikor munkaszolgálatos ruhában megjelent a Klauzál utca 35. földszint 5. előtt, a fején egy görögdinnyével, és ahogy hátulról rásütött a nap, olyan volt, mintha glória lett volna körülötte. Színpadon nem emlékszem, hogy láttam volna, de anyám mesélte, hogy a letiltott zsidó színészeket egy-két rendesebb gyártásvezető elhívta statisztálni filmekhez, amilyen például a Sziámi macska is volt. Egyszer Moór Marianna felhívott, hogy Sas, látlak a tévében! Mondom, nem láthatsz, mert az a 30-as években készült. Sikerült megszereznem videón, és lelassítva az egyik jelenetet, ott volt az apám, és láthattam élni, mozogni és másokkal énekelni.

Akkor hatvanéves voltam. Ezt a jelenetet felvittem a színpadra, és mondtam hozzá egy mondatot. „A magyar baka nem akart menni a Don kanyarba, elvitték. A magyar zsidó nem akart menni Auschwitzba, elvitték.” Kár, hogy ezt ma nem mondják el elégszer. A szélsőség megmarad a gyerekben, és ha úgy is tanítják, akkor megette a fene. Bródy mondta helyesen: „Apám, ezek ugyanazok.” Évek óta a Klauzál utca 35-ben 50-60 gyereknek elmesélem a történetünket egy tanárnő kérésére, aki azzal hívott fel, hogy a gyerekek nagyon keveset tudnak ezekről az időkről.

Amikor 1957-ben leszerződtem a Győri Színházhoz, az igazgató Gáti György volt. Amikor meglátott, behívott az irodájába, és megkérdezte, hogy anyád Klári, az öcséd Imre Tamás, Klauzál utca 35., földszint 5.? Igen, mondtam. Apáddal együtt voltam Auschwitzban. Ő ott halt meg flekktífuszban. Nem volt erőm elmenni hozzátok, hogy ezt elmondjam. Mondd el anyádnak is. 1974-ben megtudtam, hogy a Vöröskereszten keresztül pontosan meg lehet tudni, hova vittek munkaszolgálatosokat, mert amikor megérkeztek, egy orvosi vizsgálaton estek át, és ennek az iratai megvannak Bad Arolsen városban. A munkaszolgálatosoknak ott vannak az adataik. Akiket Magyarországon vagoníroztak be, azoknak nincsenek ott az adataik, de itthon megvannak a hivatalokban, mert tudják, ki hol lakott és meddig.

– Milyen volt az iskolákban?

– Kettőből a magatartásom miatt kirúgtak, ami a háború utáni idegállapotom miatt talán érthető is. Nagyon erős volt az igazságérzetem. Utána Kispestre kerültem a Hengersor utcai közgazdasági technikumba. Az a Honvéd pályánál volt, úgyhogy sokszor láthattam Puskásék edzését. Aztán onnan is kirúgtak. Anyám tudott Rózsahegyi Kálmán színiiskolájáról, és elküldött oda az öcsémmel.

– Miért, hogy folytassa édesapja pályáját?

– Azért is, de engem más nem is érdekelt. Színjátszó csoportokat csináltam az iskolákban. Rengeteg verset mondtam, de Gogol Revizorjában például én voltam Hlesztakov. Kálmán bácsi látott bennem valamit, mert egy év múlva kinevezett tanársegédnek.

– Az iskola fizetős volt?

– Igen, de nekünk egy félév múlva már nem, mert akiket tehetségesnek tartott, azoknak nem kellett. Elhívott régi színészeket beszélgetésekre. Egyszer Greguss Zoltán zseniálisan elmondta Gyóni Géza Csak egy éjszakára című versét, ami nagy hatással volt rám. Mostanában azt hallani, hogy a legszebb halál a hazáért meghalni. Az ilyeneknek, akik ezt  hirdetik, ajánlanám ezt a verset. A hazáért élni kell, dolgozni és tenni, nem meghalni.

– Rózsahegyi mit tanított?

– A színészi lét alapjaira: beszédre, a hangsúlyokra. Hogy hogyan kell bejönni a színpadra, hogyan kell megállni, mozogni, viselkedni, hogyan kell verset mondani. És ami még nagyon fontos volt: vers-, illetve szerepelemzést. Verseket dramatizált, és eljátszottuk őket. Egyébként itt találkoztam Hofi Gázával, ő is odajárt, Kálmán bácsi nagy kedvence lett.  

– Hova került Kálmán bácsi iskolája után?

– 1957-ben Győrbe, azzal a mesével, hogy végzett táncos vagyok, mert oda éppen azt kerestek. Egy Szepes Péter nevű bábossal laktam együtt, aki annyira szeretett volna színész lenni, hogy mindent megtanult, még a táncokat is. Mire a próbára került a sor, ő éjjel megtanította a csárdáskirálynői szerepemhez a táncot. Pápán volt az első előadás, de azt senki nem mondta el, hogy mit kell tenni ismétléskor, és én összevissza mozogtam. Ekkor került sor arra a beszélgetésre, amit korábban említettem Gáti igazgatóval. Azt is elmondta, hogy semmiben sem fog segíteni, mert ha nem vagyok tehetséges, akkor úgysem viszem semmire. Egyre több és egyre nagyobb szerephez jutottam, és sikeres voltam. A következő szezonban Békéscsabára szerződtem, és beletanultam a táncos-komikus szerepkörbe. Onnan kerültem Pécsre, ahonnan behívtak katonának.Amikor megtudták, hogy van ott egy színész gyerek, tíz hónap múlva áthelyeztek a Néphadsereg Művészegyütteséhez. Ez meghatározó volt az életemben.

Ott találkoztam Ungváry Tamással, aki zseniális dramaturg volt, és Kamarás Gyulával. Igazi színházat csináltak olyan díszlettel, amire a Nemzetinek sem volt pénze. Arnold Wesker A királynő katonái című darabban megkaptam a Mosolygó szerepét, ami abszolút főszerep. Sokat beszélgettünk a szerepen túli dolgokról is. Kamarás behozta Örkény Istvánt, aki akkor még nem volt annyira ismert,  és aki Karinthy Cinivel írt egy darabot. Egy Orsós nevű cigánygyereket játszottam, ami rendkívül jó kritikát kapott Demeter Imrétől, a kor legnagyobb kritikusától. Örsi Ferenc, A Tenkes kapitányának írója írt egy darabot Osztyapenkóról. Ebben egy úri fiút játszottam. Amikor ezt bemutattuk Kecskeméten, a végén odajött hozzám Radó Vilmos, a színház igazgatója. Elmondta, hogy amikor apám bonviván volt az édesapja társulatában, akkor ő még fiatal srác volt. Nézd, Józsi, láttam az előadást, nagyon jó voltál. Ha otthagyod az együttest, szerződj hozzám Kecskemétre.

A táncos-komikusokhoz képest én nagyon jól énekeltem, és a koreográfus megtanított nagyon jól táncolni. Sorra játszottam a főszerepeket. Aztán egyszer kértem, hogy játszhassak drámai szerepet is. A szezon végén megkaptam ezt is Fagyejev valamelyik darabjában Moór Mariannával. Aztán jött egy váratlan fordulat. A próbatáblán láttam egy felhívást: nem budapesti színházak humorfesztiválja. Ezt Marton Frigyes találta ki. Volt a színháznál egy öreg bohém ember, Csorba István, aki sikeres slágereket írt át. Például Szörényi Fáj, fáj, fáj dalánál bejött egy mankóval. Ő biztatott, hogy csináljak hasonlókat én is, és versenyeztünk. Volt az a dal, hogy Ó, ha milliomos lennék. Én ezt arra írtam át, hogy Ó, ha milliomos lennék, megvenném a világ összes fegyverét, és bedobnám a tengerbe. Ez nem volt olyan sikeres, mint a mankós szám, de aztán vidámabbra váltottam: Minden jót, Mónika... Ez már bejött. Öt hat számot átírtam, és beküldtem a Rádióba. A sikeremhez kellett Turán László is, a zseniális komponista és zongoraművész. Kottát nem vittem, de ő kapásból mindent lekísért. Mindenféle stílusban játszottunk, és egyszer csak azt vettem észre, hogy Szilágyi György és Marton Frigyes a stúdió ablakán keresztül figyel minket. Innen kezdve a dolgom egyenesbe jött. A szilveszteri kabarét zenével már én konferáltam, prózában Komlós János. A következő lépés az lett, hogy leszerződtettek a Mikroszkóp Színpadra. Nőnapra például írtam egy számot, amelyben az összes női név szerepelt. Szilágyi azt mondta, hogy a legfontosabbat, Máriát, hagyjam ki. Kihagytam, és erre jött egy kosárnyi levél, hogy ez a leggyakoribb női név, miért nem került be. Ő tudta, hogy ennek ilyen hatása lesz, és rengeteg meghívás érkezett fellépésekre. Aztán a Mikroszkóphoz írtam a közéleti számokat a közös piacról, az összefonódásokról, és hagyták. Elkezdtem kimondani a kritikus szavakat, mondatokat, gondolatokat.

Ma ezeket újravetítik az ATV-n, átütő sikerrel, mert megint aktuálissá váltak. A Zsebre pacsi után most készül a legújabb előadás, a Kiröhögjük magunkat. Mi mindegyik oldalt kritizáltuk és kritizáljuk. Amiről az emberek beszélnek, véleményt mondanak az utcán vagy a közértben, arról mi nyíltan beszélünk. Ugyanúgy arról is, ami benne van a látható tévében, vagy a még olvasható újságokban. A mostani darabunk próbaidőszaka alatt másfél hónapig csak villamossal és busszal utaztam. Ott szedtem össze a köznapi igazságokat. Azt gondolom, hogy a kabaréim ezeket a köznapi igazságokat hozzák vissza a színpadon. Ezért a közönség elfogad minket, úgy is mondhatom, szeretik a „Sas-kabarékat”.

– Hogyan jött az igazgatói poszt?

– Amikor meghalt Komlós János, automatikusan Marton Frigyes lett az igazgató, de a nyitó társulati ülésen elmondta, hogy ő partizán. Segít mindenben, de nem tud mindennap bejönni a színházba. Ő akarta, hogy legyek én az igazgató. Volt, aki lebeszélt volna róla: Kellér Dezső mondta, hogy folytassam a színészi pályát, mert sikeres vagyok, ne vállaljam. Szilágyi György, hogy annyian akarnak itt igazgatók lenni, én ne akarjak beállni közéjük, mert engem le fognak söpörni, mint száraz falevelet a fáról. De volt, aki rábeszélt: a feleségem és anyám, én pedig egyre jobban bíztam magamban, és kineveztek.

A kinevezésem után megjelent Peterdi Pál könyve, az volt a címe: Józsi, hol vagy. Sokan gratuláltak a könyvhöz, többek között valaki, akiről kiderül, hogy Kádár titkára... Megkértem, intézze el, hogy Kádár fogadjon engem. Elintézte. Ott elmondtam, hogy engem le fognak seperni, mert én csak egy vidéki színész vagyok, és az én pozícióm akkor lenne elfogadott, ha eljönne az első bemutatónkra, mert a Komlós alatt mindig ott voltak a bemutatón, és ha most nem jönne el, mindenki azt gondolná, lemondtak a kabaréról... Eljött. Én ugyanazt a szöveget mondtam, mint addig, nem változtattam... Az volt a szöveg, hogy Kádár menjen-e nyugdíjba vagy se. És én azt mondtam, szavazzuk meg. A közönség hangosan mondta, hogy ne menjen. Mire én, szerintem se... ilyen alacsony nyugdíjak mellett. Nagy sikere volt, és hamar elterjedt, hogy ott volt. Ezzel az első évben megúsztam a támadásokat, a következő évre pedig már jó darabokat írtunk, és játszottunk huszonöt évig telt házakkal, sikerrel. És aztán vége lett a színháznak. Május környékén kaptam egy telefont Galambos Tibortól, a Fészek klub igazgatójától. Azt kérdezte, hogy hol folytatom? Mondtam, hogy sehol. Hívott, hogy menjünk a Fészekbe. Mentünk, bár a körülmények nem éppen színháziak, mert két oldalon is nézőtér van. De döntöttem, mert akkor Latabár jutott az eszembe, aki azt mondta, „a színház az, ahol én ott vagyok”, és egy másik mondás is eszemben volt, a kis Rotté, aki azt mondta: „a színház az, ami tele van, ami üres, az váróterem”.

És elkezdtük csinálni. Színházat csináltunk. Név szerint: Baranyi Laci, Beregi Péter, Aradi Tibor, Varga Ferenc József és én. Ez pedig már az ötödik szezonunk. Végig telt házzal. Most, amikor ez az írás készül, november 7-én, erre az évre már az összes jegy elfogyott.  


Két új dallal érkezik hozzánk a...
Alex Halpernnel, a budapesti előadás producerével beszélgettünk.   tovább Tovább
Világhírű musical az Operaházban
Szirtes Tamás rendező ismét egy világsiker hazai bemutatójára készül.   tovább Tovább


megosztom:
Add a Startlaphoz twitter myspace

színész kultúra interjú



Csak röviden
Tovább
 
Kiemelt témáink
Fájdalom nélkül
Gyógynövénytár
Interjú
Képgaléria
Mosolyalbum
Nagyiklub
Programok
Tudtad?


hirdetés


hirdetés

hirdetés