– Nincs pesszimistább nemzet a magyarnál! – vallják sokan. Sajnos a közhelyesnek tűnő megállapítást tények százai és a külföldi „megfigyelők” egyaránt igazolják. Bár a magyar történelem rengeteg okot és alkalmat adott a búsongásra, a borúlátás mértéke aligha a szülőföld függvénye, és aligha kellene annak maradnia a jövőben.

A mentalitáson változtatni lehet: egyéni döntésed, hogy a dolgok jó oldalát keresed, avagy mindenen fanyalogsz. Az is rajtad múlik, hogy a jövőt új lehetőségeket ígérő időszakként várod-e, vagy a sötétség bizonytalanság területeként kezeled. Vedd sorra, hogy amikor a vágyaidra gondolsz, mi jut először eszedbe! A lehetséges akadályokat, vagy inkább terveid megvalósulását látod magad előtt? Aki pozitívan gondolkozik, annak várakozásai vannak a jövőjével kapcsolatban, határozott célokat fogalmaz meg, és ezt a szemléletét a jövőre is kivetíti.

Nálad ez nem így működik? Változtass rajta! Nincs más dolgod, csak nyitott szívvel lapozd fel a Bibliát!

Igaz, a Biblia az optimista életszemléletet nem pozitív felfogásként említi, hanem egyszerűen hitnek nevezi, amelyet az Újszövetség így definiál: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsid 11,1) A hit tehát olyan életfelfogás, amely túllát a jelenen és az érzékelhető valóságon. Ez az előrelátó gondolkodás pedig segít a jelen és az érzékelhető valóság problémáinak, kihívásainak, feladatainak megoldásában, sőt tartást ad, amely révén több erőt, életkedvet és kreativitást szabadíthatsz fel magadban. A Biblia arra bátorít, hogy nehéz helyzetekben is tudatosan keresd azokat a dolgokat, amelyek pozitív érzelmeket keltenek benned.

Elégedetlenség helyett hálaadás

Kevés olyasmi van, ami annyira behatárolja a gondolkodást, és elszívja a kreativitást, mint az állandó elégedetlenség, zsörtölődés és morgolódás. A Biblia ezt a jelenséget is jól ismeri, ezért sok helyen tudatosan nevel a hálaadás lelkületének kifejlesztésére: „Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele! Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik.” (1Tim 6,6–9)

Ott van a kenyérszaporítás csodájának klasszikus története (Mk 6,32–44) is, amikor Jézus öt kenyérből és két halból jóllakat egy 5000 férfiból és családtagjaikból álló tömeget. A történet kulcsa az a félmondat, amely megemlíti, hogy Jézus hálát ad azért a lehetetlenül kevésért, amivel rendelkezik – és ezután történik meg a csoda. Az étkezés után 12 kosárra való maradékot szednek össze.

Siránkozás helyett tudatos öröm

A hálaadás ikertestvéreként jelenik meg az öröm mint a pozitív gondolkodás egyik legfontosabb bibliai eleme. A bibliai példák arról akarnak meggyőzni, hogy az öröm nem csupán a külső körülmények függvénye, hanem belsődből fakadó magatartás, amely kritikus helyzetekben is rendelkezésedre áll.

Bizonyára tapasztaltad már, hogy vidám hangulatban sokkal szélesebb a látószöged, kreatívabb a gondolkodásod, erősebb a motivációd, mint elkedvetlenedett, szomorú állapotban. Ezért bátorít a Biblia arra, hogy nehéz helyzetekben is keresd tudatosan azokat a dolgokat, amelyek pozitív érzelmeket keltenek benned! Nagyon jó példája ennek az életfelfogásnak Pál apostol, aki a börtönben, láncra verve írja meg legvidámabb, legoptimistább írását, amelyet Filippieknek írt levélként, vagy az öröm leveleként ismerünk.

Problémaközpontúság vagy problémamegoldás

A Biblia optimista szemléletmódját talán egyetlen története sem domborítja ki olyan szemléletesen, mint Dávid és Góliát ószövetségi története. Valamikor Kr. e. 1000 körül járunk. Izrael és Filisztea seregei Szókó völgyében vertek tábort, hogy megütközzenek egymással.

Ahogy a két tábor a harcra készülődött, egy hatalmas férfi lépett ki a filiszteusok seregéből, a következő szavakkal: „Miért vonultatok ki, és készültetek fel a harcra? Nézzétek, én filiszteus vagyok, ti pedig Saul szolgái! Válasszatok ki magatok közül egy embert, hogy síkra szálljon velem! Ha le tud győzni, és megöl engem, akkor mi leszünk a ti szolgáitok; de ha én győzöm le, és én ölöm meg őt, akkor ti lesztek a mi szolgáink, és ti szolgáltok nekünk... Én itt most kigúnyolom Izrael csatasorait. Állítsatok szembe velem valakit, hogy megvívjunk egymással!” (1Sám 17,8–10). Mindenki megijed, az izraeli sereg demoralizáltsága a tetőfokra hág.

Góliát negyven napon át minden reggel és este megismétli a szónoklatot.
Nyilván azért, mert van hallgatósága. Az emberek többsége szereti a problémákat melengetni a fejében, ahelyett hogy a megoldást keresné. A király megígéri, hogy ahhoz, aki legyőzi Góliátot, hozzáadja a lányát, gazdagon megajándékozza, és háza népét fölmenti minden szolgálat alól. Mégsem mer senki jelentkezni, mert mindenki csak az óriásra gondol. Mígnem megjelenik a táborban Dávid, a betlehemi pásztorfiú, akit apja azért küld a csatatérre, hogy hírt vigyen a seregben szolgáló fivéreiről.

Amikor meghallja a történteket, Dávid elhatározza, hogy ő kihívja a harcedzett óriást. A bátyjai kigúnyolják, és mindent elkövetnek, hogy visszatartsák, mindhiába. Az Isten segítségébe vetett bizalom, a nemzeti önérzet és a jutalom képe olyan hajtóerő számára, hogy még a király sem tudja lebeszélni eleve vesztesnek tetsző vállalkozásáról. Elmegy a közeli patakhoz, kiválaszt öt kavicsot, majd párbajra hívja Góliátot. A történet végét jól ismerjük: a pásztorfiú megpörgette a parittyáját, és úgy homlokon találta az óriást, hogy az holtan rogyott a földre. Hogyan lehet legyőzni az óriást?

Hogyan győzhetjük le mi is életünk kisebb-nagyobb óriásait? Íme, Dávid receptje:

• Ne az óriásra figyelj, hanem a hercegnőre!
  Ne engedd, hogy elvegyék az álmaidat!
  Indulj el azzal, amid van, és higgy Isten erejében!

Fekete-fehér? Miért, ha vannak színek?

Az életben nagyon sok negatív hatás érhet. A gazdaság, a politika, a magánélet újra meg újra olyan helyzeteket teremt, amelyek elbizonytalanítanak, és félelmet keltenek benned a jövő iránt. Ezért a legtöbben nem is tűznek komolyabb célokat maguk elé, csak hagyják, hogy az élet sodorja őket, mások pedig félelemmel, aggódva tekintenek a holnap elé.

A Biblia ebben a kérdésben is példát ad. Részletesen kidolgozott, nagyon pozitív és az ember számára is elérhető jövőképet fest, valamint megmutatja az utat, amelyen ez a jövőbeni cél elérhetővé válik. Ezzel két olyan dologra tanít, amit a pozitív gondolkodás összefüggésében nem árt tudnod:

• Csak azokat a célokat érheted el az életben, amelyeket ki is tűztél magad elé. Amit az életben elérsz, az csak olyan magas lehet – de általában egy kicsivel alacsonyabb –, mint a célod, amelyet magad elé tűztél.