Bejelentkezés
egy korosztály találkozóhelye
2017. June 27. Tuesday, László   |  Legyen ez a kezdőlapom Legyen ez a kezdőlapom
Főoldal
Főoldal  |  
Segítség
Segítség  |  
Keresés
Keresés 
 

Az éttermi étkezés illemkódexe

2015.03.10. | N. Trencsényi Klára
Egyes illemszabályok a minél kulturáltabb kiszolgálásunkat segítik elő, míg mások azért vannak, hogy partnereink is jól érezzék magukat.
megosztom:
Add a Startlaphoz twitter myspace

hirdetés

Hely, ahol nincs egyenlőség a nemek között

Ma is elvárt, követendő illemszabály, ha egy férfi és egy nő együtt tér be egy vendéglátóhelyre, a férfinak kell elsőként belépnie az ajtón. Nagyobb társaságban is egy férfira hárul az ajtónyitás és a belépés kötelessége, majd őt követik a nővendégek, és a „sort” ugyancsak az erősebb nem képviselője zárja.

Eredetileg nem elsősorban a jó modor, sokkal inkább az óvatosság diktálta ezt a gesztust, amikor akár egy kiadós verekedésbe is belekeveredhetett az ivóba, kocsmába belépő vendég. Ezért a gyengébb nemhez tartozó párját, partnerét a férfiembernek „pajzsként” illett megvédenie a lehetséges atrocitásoktól.

Ugyancsak a vendéglői viselkedési szabályok írják elő – legalábbis a „jobb”, nívósabb éttermekben –, hogy a belépés után ne magunk keressünk asztalt, hanem várjuk meg, amíg egy pincér, vagy maga a főpincér jön elénk, és kínál hellyel. Ha ez valamiért elmarad, akkor szintén a férfira vár a hely keresésének feladata. Amennyiben a személyzet illő módon fogadta a betérő párt, asztalhoz vezeti a vendégeket, elsőként a nőnek kell követnie, akit ugyancsak a pincér kínál hellyel, mégpedig a szék kihúzásával.

Az egyszerűbb vendéglátóhelyeken (vendéglő, kisvendéglő, csárda) a hölgy(ek) „kényelembe helyezése” a velük érkező társra, avagy a társaság férfitagjaira hárul.

Ezek és az ezekhez hasonló rítusok (ilyen például, hogy a férfi segíti le és fel a nő kabátját, ő rendeli meg az ételt, italt, ő fizet) manapság, amikor a nemek egyenjogúságához nemigen férhet kétség, elhanyagolhatónak tűnhetnek, ám azért mégis érdemes a betartásukra figyelnünk. A napjainkban életünk más terein és más szituációiban már avíttnak tűnő viselkedési szabályok ugyanis bizonyos helyszíneken (ilyenek a vendéglátóhelyek, színházak, hangversenytermek stb.) kötelezően „életbe lépnek”, és üzenetértékük van. Amennyiben igényes, kulturált kiszolgálásban szeretnénk részesülni, igényes, kulturált, az adott hely illemszabályait ismerő „fogyasztóknak” kell lennünk-látszanunk, amiben fontos szerep jut annak is, hogyan viselkedünk. Az „antré” és a helyfoglalás után következik a rendelés, amelynek szintén megvan a maga etikettje.

Asztali illemtan

A menüt mind a női, mind a férfi vendégnek át kell tanulmányoznia, ezt követően pedig a fogások megrendelése az erősebb nem képviselőjének a dolga. A fogások kiválasztását a pincérnek az étlap összecsukásával és az asztal szélére helyezésével illik jelezni. A rendelést mindig egyszerre kell „megadni”. Nem szokás és nem is illendő az étlapon nem szereplő ételt kérni, kifejezett modortalanságnak számít külön utasításokat adni az étel elkészítését illetően. Nem tiltja viszont a vendéglői etikett, hogy kérdezősködjünk a pincértől, ha nem tudjuk: az egyes ételek (fantázia)neve, elnevezése milyen fogást „takar”.

A többfogásos étkezés (ebéd, vacsora) előtt mindig az aperitifé a főszerep, amely meghozza az étvágyat. Az étvágygerjesztő elfogyasztása előtt nem illik kimenni a mosdóba.

A bort a férfinak kell kiválasztania és megkóstolnia. Neki önt egy kortynyit az asztalnál felbontott palackból a felszolgáló. Nem az illemtudás, hanem a gasztronómiai tájékozottság bizonyítéka, ha a vendég tudja, hogy az előételekkel, fehér húsokkal, vörös húsokkal a száraz vörösborok vagy a félszáraz borok harmonizálnak, míg a rosé minden ételhez „illeszthető”. A sörkedvelőknek tudniuk kell, hogy ezt az italt nem szokás más alkoholokkal keverni, vagyis aki sörrel kezd, annak nemcsak ajánlatos, de illendő is a sör fogyasztásánál maradnia.

Amennyiben étkezés közben szeretnénk valamit (pl. kenyér, ásványvíz stb.) rendelni, hangos felszólítás, csettintgetés helyett inkább szemkontaktussal vagy bólintással, esetleg finom kézmozdulattal illik az asztalhoz hívni a pincért.

Ha a vajas tál áll az asztalon, a hozzá adott kenyér/péksütemény fogyasztásához már a rendelés előtt is nekifoghatunk, ám a vajat a tálhoz adott késsel a tányérunkra kell tenni, és a kézzel falatkákra tördelt kenyérre vagy péksüteményre saját késünkkel felkenni.
Ha viszont egy előkelő étteremben az ételt egy melegen tartó fedő alatt tálalja fel a pincér, az etikett szerint a fedő eltávolítását a kiszolgálószemélyzetre kell bízni. A vendéglői étkezéskor nem illik előre felszeletelni a húsokat, kiváltképp nem a kést félretéve, csak villával falatozni.

A kulturált viselkedés durva megsértésének számít étkezés közben a könyöklés. A kenyérszelet harapása is arról „tájékoztathatja” a felszolgálószemélyzetet, hogy nem eléggé ismerjük az asztali illemszabályokat. A kenyérszeletet tehát az illendőség kedvéért falatonként, azaz törve, a leves vagy más főétel fogyasztásával azonos ritmusban fogyasszuk.

A damasztszalvétát nem illik a nyakba kötni, lehet, bár nem kötelező ölbe helyezni, de nyugodtan tarthatjuk a kezünk ügyében, a tányérunk mellett. Az étkezés végeztével azonban össze kell hajtani, és az asztalon kell hagyni, a papírszalvétát pedig nem illik összegyűrve, a kiürült, vagy némi maradékot tartalmazó tányérra tenni, hanem azt is az asztalon kell hagyni, összehajtogatva.

Az étteremben a tányért akkor viszi el a felszolgáló, ha az evőeszközökkel (a tányéron azokat párhuzamosan, zártan, jobb oldalra helyezve) jelzi a vendég, hogy végzett az adott fogással (akkor is, ha a tányéron még maradt étel). A fogpiszkáló-használat nem számít illetlenségnek, amennyiben a használója eltakarja a tenyerével a száját a „művelet” közben.

A fizetés illemtana

Fizetési szándékunkat nem illik hangosan jelezni, és a diszkrét viselkedés vonatkozik magára a számla kiegyenlítésére is (mind a vendégtől, mind a felszolgálótól). A számlát csendben, nyugodtan ellenőrizni nem számít udvariatlanságnak a vendéglátóhellyel, személyzettel szemben, ám hangosan, minden egyes tételt az étlapon megjelölt árak szerint sora venni kifejezetten sértő, a bárdolatlan viselkedés „iskolapéldája”.

Egyébként ma már a legtöbb helyen megkérdezi a fizetőpincér, hogy bankkártyával vagy készpénzzel akarunk-e fizetni, és a felszolgáló a számlát általában egy tokban teszi elénk, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a tokba kell beletenni a pénzt, a bankkártyánkat viszont a kezébe kell adni. A számla rendezése – ha párban megyünk étkezni – ugyancsak a férfipartner dolga. A szalvétával letakart számla és kifizetése a vendéglátó magánügye, nem illik firtatni.

Az, hogy illik-e borravalót adni, és mennyit, gyakran okoz fejtörést az éttermekben étkezőknek. Az elfogadott gyakorlat: a számla végösszege + 10% borravaló, de vannak olyan vendéglátóhelyek, ahol a végösszeg tartalmazza az ún. szervizdíjat is, ami valójában a borravalónak felel meg. Ha nagyon elégedettek vagyunk a vendéglői, éttermi kiszolgálással (és megengedhetjük magunknak, vagy gyakorta akarunk visszatérni), a szervizdíjat „megfejelhetjük” némi „hálapénzzel”, ám ha azt mégsem tesszük meg, akkor is lelkiismeret-furdalás nélkül távozhatunk.
Amennyiben nagyobb társasággal étkezünk, annak kell fizetnie, aki a számlát kérte, majd az étteremből távozva a kiadások megosztását felajánlhatják a résztvevők.

Ha vendéglátóként hívunk meg barátokat, üzlettársakat közös étkezésre, meghívóként a pincérnél, a felszolgálópultnál kell kifizetni a számlát.


Étkezési szokásaid árulkodnak...
Étkezési szokásaink sok mindent elárulnak intelligenciánkról, és jellemünkről!  tovább Tovább
Káros étkezési szokások - vigyázat,...
Bizonyos összetevők és étkezési szokások nem csupán súlyfelesleget okozhatnak, de akár éveket vonhatnak el életünkből.   tovább Tovább


megosztom:
Add a Startlaphoz twitter myspace

étterem illem étkezés



Csak röviden
Tovább
 
Kiemelt témáink
Fájdalom nélkül
Gyógynövénytár
Interjú
Képgaléria
Mosolyalbum
Nagyiklub
Programok
Tudtad?


hirdetés


hirdetés

hirdetés