A régi vígjátékokban az alvajárók hálósipkában, előretartott kézzel, zombiszerű mozgással közlekednek háztetőkön, rendszerint a teliholdra meredő, üveges tekintettel. Ennek a képnek természetesen semmi köze a valódi alvajáráshoz, annál is kevésbé, mivel ennek a parasomniás rendellenességnek számtalan – különböző súlyosságú – válfaja létezik.

Az alvajárás elsősorban gyerekkorban jellemző, de a felnőtt lakosság körében is meglepően sokan érintettek – a különböző kutatások 2–6 százalékra teszik arányukat. A gyerekkori alvajárás idővel egyszerűen eltűnik, ám a 9 éves kor után kialakult jelenség többnyire megmarad a felnőttkorban is.

Okok, hatások

Már a hatvanas években is kutatták az alvajárás okait és a kezelési lehetőségeket. A kiterjedt vizsgálatokból kiderült, hogy jórészt öröklődő rendellenességről van szó: egy alvajáró szülő gyermeke 45 százalékos eséllyel ugyancsak az alvászavar e furcsa válfajával él majd. Az okok között szerepel még az egyes – elsősorban pszichiátriai – gyógyszerek hatása, a pajzsmirigytúltengés, és összefüggést mutattak ki egyes fejfájástípusokkal is. A kiváltó tényezők között a stressz is előkelő helyen szerepel, akárcsak a nagyobb megrázkódtatás vagy a nagy nyomással járó élethelyzetek megélése.

Az alvajárás általában az éjszaka első felében kezdődik, és néhány perces motyogástól akár többórás kirándulásig terjedhet, ezt követően az alvajáró rendszerint visszatér az ágyába.

Veszélyesek-e az alvajárók?

Az alvajárók a legkülönbözőbb, főleg rutincselekvéseket hajtanak végre. Általában csupán a takarójukat igazgatják, tesznek egy kört a lakásban, vagy odébb tesznek néhány tárgyat. Van, amikor órákon át tart az önkívületben végzett cselekvés, és egy mosogatás, autózás vagy a környéken tett séta is színesíti az éjszakai programot. Meglehetősen különleges eseteket is ismerünk: egy nő e-mailt küldött álmában, egy fiatal férfi pedig szétszerelte a tévét. Egészen ritka, de előfordul, hogy az alvajárás agresszivitással párosul.

Egy házaspár azt követően fordult orvoshoz, hogy a férj képzeletben vadászaton járt, és a mellette alvó feleségében is kárt tett, anélkül hogy tudott volna róla. Ennél jellemzőbb a verbális agresszió, mikor az alvajáró kiabál, káromkodik, mindezt hirtelen, kapkodó gesztusokkal kíséri. A holdkórosokra valójában jellemzőbb az ön-, mint a közveszélyesség: a lépcsőn járkálás vagy a szerszámok használata nagyobb eséllyel tehet kárt az alvajáróban, mint a környezetében.

Holdkóros a családban

A szakemberek szerint az alvajárót nem szabad megzavarni, kísérletet tenni a felébresztésére, csupán meg kell várni, hogy visszatérjen az ágyába. Ha párod vagy gyereked hosszabb éjszakai sétára indul, esetleg veszélyes helyre megy, óvatosan, gyengéden kell az ágyba terelni.

Bár az alvajárásra létezik gyógyszeres kezelés, ezt csak a szélsőséges esetekben ajánlják. Az alkalomszerű, illetve a speciális élethelyzetekben jelentkező alvajárás kezelésére nem ajánlott a gyógyszerek alkalmazása.

Amit gyereked vagy párod érdekében tehetsz, leginkább a megelőzéssel függ össze. Éjszakára zárd be az ajtót, a rovarirtókat és tisztítószereket ne hagyd elöl, illetve hagyj égve néhány lámpát a lakásban – a kutatások szerint ez csökkenti az önkívületben töltött időtartamot. Telihold közeledtével nem kell különleges előkészületeket tenned, az alvajárásnak és a holdtöltének ugyanis semmi köze egymáshoz.