A tavasz eljövetelében az egyik legcsodálatosabb dolog az, hogy szép lassan minden virágba és zöldbe borul körülöttünk. Ki ne élvezné szívesen az első – és később a sokadik – napsugarakat a gyönyörűen zöldellő, zsenge gyepen üldögélve? Persze ha a szép gyepet a téli hideg által itt-ott sárgásra színezett, megfáradt fűvel helyettesíted a képzeletedben, akkor a kép már nem lesz annyira csábító.

A fű ápolása nem mindig könnyű, hiszen általában ez a kert legkiterjedtebb felülete, így ezzel van a legtöbb munka is. Kora tavasszal az egyik legkritikusabb munkálat, amelyet el kell végezned az egészséges, szép gyepért, a fűszellőztetés.

Gyep- vagy fűszellőztetés

Télen, a havas napok és hetek alatt a fűszálak egy része befülled a hótakaró alatt, és elhal. Az elhalt részekből letapadt réteg keletkezik, hajdan zöld gyepeden pedig barnás foltok jelennek meg. A fűszellőztetést a telepítést követő tavasz után minden tavasszal ajánlatos elvégezni.

Az egyik legegyszerűbb, legolcsóbb, ám legnagyobb munkát igénylő módszer az, ha egy kézi lombseprűvel átgereblyézed a gyepet. Valószínűleg egyszer nem lesz elég, az azonban, hogy pontosan hányszor kell megismételned a munkálatot, nagyban függ attól, hogy milyen telünk volt, vagyis mennyi elhalt szerves hulladék húzódik meg az egészséges szálak között. Igen hideg telek után akár háromszor-négyszer is szükség lehet az átfésülésre, mire megkapod a kívánt és jól megérdemelt eredményt. Arra mindig figyelj, hogy szerszámodat néhány centinél ne vájd mélyebbre a talajban, hiszen így könnyen megsérülhetnek a gyökerek, ezzel pedig veszélybe kerülne füved kezdeti fejlődése, növekedése.

A másik módszer, hogy segítségül hívsz egy fűszellőztető gépet. Itt azonban vigyázni kell arra, nehogy összekeverd a fűszellőztető és a gyeplazító gépet. A gyeplazító, amely az elöregedett, megcsomósodott gyep újraélesztésére, fiatalítására, azaz nem fűszellőztetésre szolgál, a fűnyíróra emlékeztető gép, amelynek vágó része merőleges a talajra. A fűszellőztető gépen viszont a kések helyett rugókat találsz a hengeren, amelyek egy gyűjtőrendszerbe dobják az elhalt fű maradványainak nagyobb részét. Ami nem kerül a tartályba, az is fellazul, így segítségül hívva lombseprűnket, egy könnyed átfutás után máris gyönyörű eredményt kaptunk.

Tápanyag-utánpótlás: műtrágya vagy szerves trágya

A másik húsbavágó probléma természetesen a kellő mennyiségű és minőségű tápanyag talajba juttatása. Ilyenkor tulajdonképpen – a szellőztetéshez hasonlóan – a fű egész évét meghatározzuk, de a trágyázás minden egyéb növényünknél is meghatározó szerepet játszik. Feltöltjük a télen kifogyott, vagy legalábbis megcsappant tápanyagraktárokat, hogy a növények képesek legyenek az egészséges növekedésre. Nézzük, milyen hordozókon keresztül kerülhet a megfelelő „táplálék” kerted talajába!

Az egyik megoldás a műtrágya. Ez könnyen kijuttatható, és garantáltan benne van minden fontos tápanyag, amire a növényeknek szükségük van. Sokan használnak gyorsan oldódó, azonnali hatást kifejtő műtrágyát, általában pétisót. Ezzel azonban van egy alapvető probléma: nagyon gyorsan kimosódik a talajból, így hosszú távon felvehetetlenné válik a növény számára. Ezenkívül nagyon könnyen túladagolhatod, amitől teljesen kiég a gyeped. (A túladagolásra egyébként minden mesterséges szernél nagyon figyelned kell.)

Ha a műtrágyát választod, érdemesebb tehát a drágább, viszont tartósan kiváló tápanyagellátást biztosító szerek mellett döntened. Ezek gyakran 6-9 hónap alatt adagolják ki a bennük lévő értékes anyagokat. Ha belegondolsz, hogy az évben többet nem kell majd trágyáznod, valószínűleg az árukkal is inkább megbékélsz.

A szerves trágya kevésbé szélsőségesen módosítja a talaj tápanyag-összetételét, mint a műtrágya, így nehezebb vele túlzásokba esni. Ha azonban istállótrágyával szeretnéd gondozni a gyepet, azt semmi esetre sem szabad friss állapotban szétszórnod, előbb mindenképpen érlelned kell, hogy ki ne égesse a növény gyökerét. A szerves trágya használata munkaigényesebb, mint a műtrágyáé, hiszen nem elég, hogy kiszórod, gondosan bele is kell forgatnod a talajba.

Vagyis mindkét gondozási formának vannak előnyei és hátrányai, rajtad áll, melyiket választod. Egyre azonban mindig figyelj: a túlzásba vitt trágyázás esetleg nagyobb károkat tehet, mint ha tápanyag nélkül hagyod a növények talaját!