Az izomláz oka nem teljesen tisztázott, az elmúlt évtizedben számos tanulmányt végeztek a kutatók a rejtély felderítésére. Maga a láz kifejezés az izomzat gyulladásos állapotára utal, bár az angol irodalom nem használja ezt a terminológiát, ők inkább az izommerevséget, sérülékenységet helyezik előtérbe, késleltetett izomérzékenységként is szokták emlegetni.

A tünetek ugyanis általában fél- egy nappal a fokozott terhelést követően jelentkeznek, az izmok nemcsak fájdalmassá válnak, de be is duzzadnak, mozgástartományuk beszűkül, majd két-három nap múlva a panaszok szinte észrevétlenül megszűnnek.

A történésekért több tényező együttesen felelős, melyek között megemlíthető a rossz vérellátottság, az oxigénhiány, a tápanyagok hiánya, az anyagcseretermékek felszaporodása, és az ennek következtében kialakult savas környezet, valamint a mikroszkopikus sérülések létrejötte.

Az izomláz biokémiája

Az izomláz az akaratlagos mozgást végző harántcsíkolt izomzatban jön létre. Az izom egy olyan különleges szerkezet, amely a kémiai kötésekben tárolt energiát mechanikai energiává alakítja. A legnagyobb energia az ATP-molekula foszfátkötéseiben található, amely a táplálékainkkal felvett tápanyagok lebomlásakor oxigén mellett képződnek.
Az izomműködés során szénhidrátok és zsírok is felhasználódnak energianyerésre aerob körülmények között. Kimerítőbb munkavégzés, nem megfelelő oxigénellátottság (anaerob) esetén a szabad zsírsavak felhasználása csökken, maximális terhelés közben pedig az izmok egyetlen energiaforrása a glikogén formájában tárolt szénhidrát. A glükózból előbb piros szőlősav, majd tejsav keletkezik, amelyből szintén ATP-molekulák képződnek, de rosszabb hatásfokkal, mint az oxigén jelenlétében.

Korábban egyértelműen az izomszövetben felszaporodó, majd a véráramba bekerülő tejsavat tették felelőssé a tünetek kialakulásáért. A nagy intenzitású edzés folyamán ugyanis az izomzat nem kap elég vért és oxigént, így anaerob úton kénytelen energiához jutni.

Az anaerob anyagcsere során az izom által nem oxidált glukózból létrejövő tejsav megváltoztatja a sav-bázis viszonyokat, acidózis alakul ki. E hatásokra megváltozik az ingerületátvitelben szereplő anyagok koncentrációja, melyek a fájdalom közvetítésében részt vevő érző rostokat ingerlik. A tejsav-hipotézis azonban csak részben szolgál magyarázatul, ha meggondoljuk, hogy egy-egy erősebb edzésen az élsportolók szervezetében is sok tejsav termelődik, mégis ritkán jelentkezik náluk izomláz.

Egy másik, újabb keletű elmélet szerint a hosszú igénybevétel az izmokban mikrosérüléseket, repedéseket okoz, melyeken keresztül víz áramlik a szövetbe, ödéma keletkezik, mely feszíti az izmot. Ugyanakkor az izomsejtekből felszabaduló kalcium és a gyulladásban részt vevő, helyszínre áramló fehérvérsejtek által termelt anyagok ingerlik a fájdalomreceptorokat.

Sokakban felmerül a kérdés, hogy izomlázzal célszerű-e tovább edzeni. Több vizsgálatban kimutatták, miszerint egy korai idegi adaptáció miatt az apró sérülések nem romlanak tovább, nem késlelteti a regeneráció folyamatát, ha rádolgozunk, és az izomerő sem csökken lényegesen a harmadik naptól fogva. Ennek megfelelően lassan megkezdett, kiegyensúlyozott nyújtó tornagyakorlatok, úszás mindenképpen ajánlható.

A panaszok megszüntetésére ezen kívül olyan módszerek állnak rendelkezésre, melyek az izomzat vérkeringésének fokozásán alapulva elősegítik a regenerációt. Jótékony hatású a hideg-meleg vizes fürdő vagy borogatás, szaunázás, masszázs, illetve a gyulladáscsökkentő hatású izomláz elleni krémek, gyógyszerek.