A növények egyik legszembetűnőbb tulajdonsága a ragyogó színek széles skálája. Akinek az ételek tálalása is számít, annak el kell ismernie, hogy egy tál zöldséget vagy gyümölcsöt nehéz felülmúlni. A piros, zöld, sárga, lila és narancsszínekben pompázó növényi étkek csábítóak, ugyanakkor roppant egészségesek. A zöldségek szemet gyönyörködtető színe és az egészségre gyakorolt jótékony hatásaik közötti összefüggést már számos alkalommal megfigyelték. Kiderült, hogy a szín-egészség kapcsolat hátterében gyönyörű, tudományosan megalapozott összefüggés húzódik meg.

A zöldségek és gyümölcsök színei az antioxidánsoknak nevezett változatos vegyületekből vezethetők le. E kémiai anyagok szinte kizárólag a növényekben fordulnak elő. Az állati eredetű táplálékokban csakis akkor mutathatók ki, ha az állat növényi táplálék formájában elfogyasztotta, és kis mennyiségen saját szöveteiben tárolta őket.

A természet atomreaktora

Az élő növények a természet szépségét illusztrálják mind színükkel, mind kémiájukkal. Energiát nyernek a napból, majd életté változtatják a fotoszintézis folyamatának segítségével. Ennek során a napenergia először egyszerű cukrokba, majd összetettebb szénhidrátokba, zsírokba és fehérjékbe épül be.

E komplex folyamathoz nagy energiaigényű műveletekre van szükség a növények belsejében, amelyeket a molekulák közötti elektroncsere működtet. Az elektronok az energiaátadás közvetítői. A helyszín, ahol a fotoszintézis végbemegy, atomreaktorra hasonlít. A növény belsejében száguldó elektronokkal, amelyek a napenergiát kémiai energiává alakítják át, nagyon körültekintően kell bánni. Ha a folyamat valamilyen irányban félresiklik, szabad gyökök képződhetnek, amelyek nagy pusztítást végezhetnek a növényi sejtekben. Olyan ez, mintha az atomreaktor magjából szivárognának a radioaktív anyagok, és rendkívüli veszélynek tennék ki a környezetet.

Hogyan irányítják tehát a növények ezeket az összetett reakciókat, hogyan védekeznek az eltévedt elektronok és szabad gyökök ellen? A potenciálisan veszélyes reakciókat pajzzsal veszik körül, amely útját állja e rendkívül reakcióképes anyagoknak. A pajzs antioxidánsokból áll, amelyek elfogják és semlegesítik a pályájukról elkószáló elektronokat.

Állatok hátrányban

Az antioxidánsok általában színesek, mivel a többletelektronok elfogásának képessége többnyire látható színekkel párosul. Az antioxidánsok egyik típusát karotinoidoknak nevezzük, ezekből több száz féle létezik. Színük lehet sárga, például a béta-karotin esetében (sütőtök), vagy piros, mint a likopin (paradicsom), esetleg narancssárga, mint a furcsa nevű kriptoxantin (narancs) esetében. Más antioxidánsok színtelenek, közéjük tartozik az aszkorbinsav (C-vitamin) vagy az E-vitamin, amelyekre a növények más részeiben van szükség az öntörvényű elektronok elleni védelemhez.

Ez a figyelemre méltó folyamat számunkra és az állatvilág számára azért lényeges, mert életünk során bennünk is folyamatosan keletkeznek kis mennyiségben szabad gyökök. A nap sugárzása vagy bizonyos ipari szennyező anyagok, esetleg tápanyagbevitelünk kiegyensúlyozatlan volta teremti meg a szabad gyökök okozta károsodások feltételeit. A szabad gyökök igen komiszak. Képesek elmerevíteni a szöveteket, ezáltal funkcióikat beszűkítik. Kicsit olyan ez, mint az öregedés, melynek során csikorogni kezdenek és elgémberednek a tagjaink. Tágabb értelemben ez áll az öregedés hátterében is. Részben a kontrollálatlan szabad gyökök okozta károsodás felelős a szürke hályog-képződésért, az érelmeszesedésért, a rák, a tüdőtágulás, az ízületi gyulladás és számos egyéb baj kialakulásáért, amelyek a kor előrehaladtával egyre gyakoribbá válnak.

Növényi kölcsön

Van itt egy kis bökkenő. Mi nem hozunk létre természetes védőpajzsot, hogy megvédjük magunkat a szabad gyökökkel szemben. Mivel nem vagyunk növények, nem fotoszintetizálunk, így nincsenek saját antioxidáns molekuláink sem. Szerencsére azonban a növényekben található antioxidánsok bennünk is ugyanúgy működnek, mint a növényekben. Ez is csodálatos harmóniára utal. A növények létrehozzák az antioxidáns pajzsokat, amelyek gyönyörű, étvágygerjesztő színekkel csábítanak bennünket. Mi pedig szívesen fogyasztjuk a növényeket, így kölcsönvesszük tőlük az antioxidánsokat egészségünk védelmében. Akár Istenben, akár az evolúcióban, akár a vakszerencsében hiszünk, el kell ismernünk, hogy ez a természet bölcsességének gyönyörű, szinte spirituális példája.

Az egészség diadala természetesen nem az egyedi tápanyagokon áll vagy bukik, hanem a teljes táplálékon, amely mindezeket tartalmazza, vagyis a növényi eredetű étrenden. Egy tál spenótsalátában találunk például rostokat, antioxidánsokat, valamint megszámlálhatatlan további tápanyagot, amelyek mindegyikének megvan a maga szólama az egészség bámulatos szimfóniájában. Az üzenet nem is lehetne ennél egyszerűbb: fogyasszunk annyi teljes gyümölcsöt, zöldséget és gabonafélét, amennyit csak tudunk, így kiaknázhatjuk az említet jótékony hatásokat számtalan további mellett.

Cikkünk T. Clink Campbell, PhD – Thomas M. Campbell II.: Kína-tanulmány című könyv alapján készült. A Kína-tanulmány a táplálkozás és a betegségek kapcsolatát vizsgáló eddigi legátfogóbb orvosbiológiai kutatás. A projekt a Cornell Egyetem, az Oxford Egyetem és a Kínai Megelőző Orvostudományi Társaság összefogásával 1983-ban kezdődött, és a mai napig tart. A vizsgálatokat Kína vidéki területein, majd Tajvan 170 falujában végezték.