Bejelentkezés
egy korosztály találkozóhelye
2017. January 17. Tuesday, Antal, Antónia   |  Legyen ez a kezdőlapom Legyen ez a kezdőlapom
Főoldal
Főoldal  |  
Segítség
Segítség  |  
Keresés
Keresés 
A kiválasztott fórumozó már szerepel a kedvenceid között!
A kiválasztott fórumozó felkerült kedvenceid listájára!
Kedvenceddé tetted a topikot!
Sikeresen eltávolítottad a topikot kedvenceid közül!
Sikeres üzenetküldés!
Hiba lépett fel üzenetküldés közben.
Dupla az öröm, és fele a bánat, ha megoszthatjuk másokkal. Legyen az bármilyen apróság, ami fájdalmat vagy boldogságot okozott, írd meg! Legyen az ötvenentúl.hu a társad jóban, rosszban!
Amennyiben szeretnél hozzászólni a témához, be kell jelentkezned. Ha még nem regisztráltál, megteheted itt

Versek

Létrehozta: vilus | 2008.11.25. | 08:04

[1] 2 3 4 5 6 7 8 9 10 .... utolsó utolsó
Hozzászóló képe
#1609241 Léna | 2017.01.16. | 06:53
DÉLI FELHŐK

Domb tövén, hol nyúl szalad,
S lyukat ás a róka:
Nyári fényben, napsütésben
Felhőt les Katóka.

Zöld fűszál az ajka közt,
Tenyerén az álla...
A vándorló felhő-népet
Álmosan csodálja.

Elől úszik Mog király,
Kétágú az orra,
Feje fölött koronája,
Mint a habos torta.

Fut mögötte a bolond
Szélesen nevetve,
Nagy púpjából szürke kígyó
Nyúlik az egekbe.

Törött kordén utazik
Egy kopasztott kánya,
S haját tépve Bogyóvére,
A király leánya.

És utánuk cifra ház
Gördül sok keréken,
Benn a cirkusz hercegnője
Öltözködik éppen.

Száz ruháját, ékszerét
Odaadná szépen,
Csak egy hétig futkoshatna
Lenn a nyári réten.

(Weöres Sándor)
Hozzászóló képe
#1609219 Leslie | 2017.01.16. | 04:42


Falu végén kurta kocsma, csak e betűvel !

Telepszegleten szeszelde

csermely mellett elhelyezve,

benne kedve tetszelegne,

teszem fel, nem esteledne.



Egek rendre estelednek,

erek, berkek csendesednek.

Dereglye sem megy keresztbe,

hever e fekete csendbe.



Szeszelde bezzeg nem csendes,

zeng-peng benne zene rendes.

Szesz ereje szerteterjed,

embereknek kedve gerjed.



Hej, menyecske, kedves lelkem,

erjedt hegylevet kell nyelnem!

Legyen hetven esztendeje,

de meg heves szesz ereje!



Zenemester, sebesebben!

Kerekedett ;fene kedvem.

Keresetem szerteverem,

lelkemet meg eltemetem.



Megjelennek rendelettel:

csendesebben kedvetekkel!

Telep feje heveredne,

esetleg elszenderedne!

Legyen vele beste lelke,

te meg eredj fene helyre!

Zene zengjen, szedte-vedte,

pendelyemnek lehet veszte!



Esmeg mennek, reteszt vernek:

Legyenek csendesek kendtek!



Szentek lelke legyen velek,

kedves egyetlenem beteg.



Feleletet egy meg nem tett,

berekesztnek szesznyeletet.



Zene menten befejezve,

s szertemennek csendesedve

...vitán felül áll, hogy magyar nyelv maga a csoda !

Vajon ezt melyik más élő nyelven lehetne így elmesélni?
Hozzászóló képe
#1609153 Léna | 2017.01.15. | 07:56
FÁK
Tanulni kell a téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak,
mozdíthatatlan függönyök.

Meg kell tanulni azt a sávot,
hol a kristály már füstölög,
és ködbe úszik át a fa,
akár a test emlékezetbe.

És a folyót a fák mögött,
vadkacsa néma szárnyait,
s a vakfehér, kék éjszakát,
amelyben csuklyás tárgyak állnak,
meg kell tanulni itt a fák
kimondhatatlan tetteit.

(Nemes Nagy Ágnes)
Hozzászóló képe
#1609054 Léna | 2017.01.14. | 08:14
MÚLNAK AZ ÉVEK...

Múlnak az évek, jönnek a gondok,
Talán ráncosabb már a homlok.
De úgy érzed, a lélek még fiatal, s bohó,
Az ember azonban nem lehet mindig mohó.
Változunk. Ahogy a nappal is éjbe vált egyszer,
Vagy ahogy a Föld megfordul ezerszer.
És hidd el, mégis ugyanazok maradunk legbelül,
A lélekben dúló vihar is egyszer elül.
De sebezhetőek vagyunk. Sérülékenyek és érzők,
Sokszor a velük történteket is csak kívülről nézők.
Átélünk, túlélünk és megélünk dolgokat,
S közben kompromisszumokat kötünk, túl sokat.
És mégis élvezzük az ÉLETET, magát,
Megnyerjük a reménytelennek tűnő csatát.
Meggyőzzük azt, akiről azt hittük, nem lehet,
Az ember úgy érzi, többet már nem tehet.
Múlnak az évek, tűnnek a gondok,
Simábbnak tűnik már a homlok.
Ha barátaid, s szeretteid most veled vannak,
Megbocsáthatsz minden hibát magadnak!


Írta: Szenzi
Hozzászóló képe
#1608937 Léna | 2017.01.13. | 06:49
TÉLI FÁK

Nem fáztok, ti téli fák,
mikor meztelen az ág?
Eldobtátok a nyári zöld
s az őszi aranyruhát.

Ejnye, ejnye, téli fák,
ez aztán a furcsaság:
Hideg télben levetkőztök,
nyáron viseltek ruhát.

(Zelk Zoltán)
Hozzászóló képe
#1608849 Leslie | 2017.01.12. | 04:58
Heltai Jenő

Szabadság

Tudd meg : szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója.

Tudd meg : szabad csak az, kinek
Ajkát hazugság nem fertőzi meg,
Aki üres jelszókat nem visít,
Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.
Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,
Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.

Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,
Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,
Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre
S embernek nézi azt is aki pőre.
Tudd meg : szabad csak az, aki
Ha neve nincs is, mégis valaki,

Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,
Tüzet fölöslegesen nem harangoz,
Van mindene, ha nincs is semmije,
Mert nem szorul rá soha senkire.
Nem áll szemébe húzott vaskalappal,
Mindég kevélyen szembe néz a Nappal,

Vállalja azt, amit jó társa vállal,
És győzi szívvel, győzi vállal.
Helyét megállja mindég, mindenütt,
Többször cirógat, mint ahányszor üt,
De megmutatja olykor, hogy van ökle....
Szabad akar maradni mindörökre.

Szabadság ! Ezt a megszentelt nevet
Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd !
Tudd meg : szabad csak az,
Aki oly áhítattal mondja ki,
Mint Istenének szent nevét a jó pap.
Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.

Ínség, veszély, kín meg nem tántorít
És lelki béklyó többé nem szorít.
Hiába őrzi porkoláb s lakat,
Az sose rab, ki lélekben szabad.
Az akkor is, ha koldus, nincstelen,
Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.

Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,
Hol áldozat nincs, nincs szabadság.
Ott van csupán, ahol szavát megértve
Meghalni tudnak, és élni mernek érte.
De nem azért dúlt érte harc,
Hogy azt csináld, amit akarsz,

S mindazt, miért más robotolt,
Magad javára letarold,
Mert szabadabb akarsz lenni másnál.
A szabadság nem perzsavásár.
Nem a te árud. Milliók kincse az,
Mint a reménység, napsugár, tavasz,

Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva
Ráönti illatát a szomjazó világra,
Hogy abból jótestvéri jusson
Minden szegénynek ugyanannyi jusson.
Míg több jut egynek, másnak kevesebb,
Nincs még szabadság, éget még a seb.

Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,
Te sem vagy még szabad, te is csak...
Gyáva rab vagy.
Hozzászóló képe
#1608828 Marika | 2017.01.11. | 18:56
Dsida Jenő :
Téli esték muzsikája

Csendes este
jár a hold
ezüstre festve
földet, ágat
s ezer hűtlen
kis kobold
bújik, vágtat
mindenünnen.

Sötétült ég,
égő csillag
szép havas táj
messze hívnak.
- Nem lehet most:
álmos lettem,
lefeküdnék!

Minden álmos
oly hideg
oly ravasz,
csend a város
nem havaz
s árva gondom:
nem tartozom
senkinek?

Nem maradt-e
semmi nálam,
ami másé:
hóvilágban
hóvirággal
vigasztaló
mosolygással
nem tartozom
senkinek?

Csendes éjjel
látogat
most szerteszéjjel
a határon,
s osztogat szép
álmokat.

Én is hívom,
én is várom:
Adjon Isten
rózsa láncú
mese-táncú
édes álmú
éjszakát!
Hozzászóló képe
#1608778 Léna | 2017.01.11. | 08:16
A BOLDOGSÁG

A boldogság az egyetlen a földön,
amit irigyel még a gazdag is,
hiába van neki kincse,palotája,
ha egyedül bolyong, s boldogsága nincs.

A boldogság az egyetlen a földön,
amely mindennél fontosabb talán,
s mégis oly kevés ezen a földön,
kinek a boldogság örökké kijár.


Lehet kincsed és hatalmad,
megvehetsz mindent mit kívánsz,
s bár a pénzedért szeretni fognak.
boldog attól még nem leszel talán.

Sokszor a szegény a gazdag,
hisz mindenkinél gazdagabb talán,
kit kedves szavakkal,forró öleléssel
szerető párja karjaiba zár.

A kedves szót nem pótolja semmi!
Kinek kell az,ki dölyfös és puhány
,csak aki szívből tud szeretni,
az lehet boldog igazán.

(Meggyesi Éva)
Hozzászóló képe
#1608754 Leslie | 2017.01.11. | 06:20
Könyörgés reményért

Most már tudom, hogy a való világ
nem rím , nem fény, nem forró pillanat
Most már tudom, hogy mindaz ami áll
összeomolhat mind egy perc alatt.
Tudom , hogy a könny, munka és kacaj,
a kincs , tudás, a vágy, a szív, az ész,
ha nincs előttünk cél, hit és remény,
a semmibe, a múló ködbe vész
Uram, ha vagy, ne adj mást, csak reményt!
A hitet megteremtem majd magamnak,
a ködön át az utat megtalálom,
és meglelem a célokat., ha vannak

(Kamarás Klára)
Hozzászóló képe
#1608727 Marika | 2017.01.10. | 19:14
Grigo Zoltán:
Levél a Kedvesnek

Nélküled már némák a reggelek,
varjú kiált a csupasz fák között,
itt nálunk már a hó is leesett,
szürke füst száll a kémények fölött,
magányosan hallgat kint a határ,
üres tarlón birkóznak a szelek,
kertek alján osonva róka jár,
én meg itt ülök, hogy írjak neked.

Lassan telnek nélküled a napok,
nem te ébresztesz hanem az ösztön,
üres a ház is, csak magam vagyok,
mint fagyott levél a puszta földön,
este amikor a tűznél ülök,
a szobámban suttognak a lángok,
mint megannyi parányi kis tücsök,
úgy játszanak nekem szerenádot,
amíg nézem, hogy izzik a parázs,
hozzám sóhajt téged az esti csend,
a sötétben mint lángoló varázs,
felmelegíted magányos szívem.

Megírom neked ezt a levelet
és várlak, hátha már eljössz holnap,
addig hallgatom ahogy a kertben,
a kutyáink ugatják a holdat.
[1] 2 3 4 5 6 7 8 9 10 .... utolsó utolsó

Legfrissebb bejegyzések

Kedvenc topikok
A kedvenc topikok funkció segítségével összegyűjtheted és később könnyen elérheted azokat a topikokat, amelyeket gyakrabban olvasol. A funkció használatához be kell jelentkezned. Ha még nem regisztráltál, kattints ide.


hirdetés

Legjobb cikkeink
Lakáspiac: új év, új lendület?

Lakáspiac: új év, új lendület?

Elmaradt öt százalékkal a múlt év piaci forgalma a tavalyelőttitől, ez azonban nem a lanyhulás jele, hanem a lakásépítési kedv feléledésének meggyőző bizonyítéka.TovábbTovább



hirdetés


hirdetés