Bejelentkezés
egy korosztály találkozóhelye
2017. February 20. Monday, Aladár, Álmos   |  Legyen ez a kezdőlapom Legyen ez a kezdőlapom
Főoldal
Főoldal  |  
Segítség
Segítség  |  
Keresés
Keresés 
A kiválasztott fórumozó már szerepel a kedvenceid között!
A kiválasztott fórumozó felkerült kedvenceid listájára!
Kedvenceddé tetted a topikot!
Sikeresen eltávolítottad a topikot kedvenceid közül!
Sikeres üzenetküldés!
Hiba lépett fel üzenetküldés közben.
Dupla az öröm, és fele a bánat, ha megoszthatjuk másokkal. Legyen az bármilyen apróság, ami fájdalmat vagy boldogságot okozott, írd meg! Legyen az ötvenentúl.hu a társad jóban, rosszban!
Amennyiben szeretnél hozzászólni a témához, be kell jelentkezned. Ha még nem regisztráltál, megteheted itt

Versek

Létrehozta: markoka | 2010.08.19. | 09:03

[1] 2 3 4 5 6 7 8 9 10 .... utolsó utolsó
Hozzászóló képe
#1614853 markoka | 2017.02.20. | 07:13
Tompa Mihály

A gólyához.

Megenyhült a lég, vidul a határ,
S te úrra itt vagy, jó gólyamadár!
Az ócska fészket megigazgatod,
Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod.

Csa vissza, vissza! meg ne csaljanak
Csalárd napsugár és síró patak:
Csak vissza, vissza! nincs itt kikelet,
Az élet fagyva van s megdermedett.

Ne járj a mezőn, temető van ott:
Ne menj a tóba, vértől áradott:
Toronytetőkön nézvén nyughelyet:
Tüzes üszökbe léphetsz, ugy lehet.

Házamról jobb ha elhurcolkodol,
De melyiken tudsz fészket rakni, hol
Kétségbeesést ne hallanál alól,
S nem félhetnél az ég villámitől?

Csak vissza, vissza! dél szigetje vár:
Te boldogabb vagy, mint mi, jómadár.
Neked két hazát adott végzeted:
Nekünk csak egy--volt! az is elveszett!

Repülj, repülj! és délen valahol
A bújdosókkal ha találkozol:
Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk,
Mint oldott kéve, széthull nemzetünk...!

Sokra sír, sokra vak börtön borul,
Kik élünk, járunk búsan, szótlanul:
Van aki felkél és sírván, megyen
Új hont keresni túl a tengeren.

A menyasszony meddőségért eped,
Szüle nem zokog holt magzat felett,
A vén lelke örömmel eltelik,
Hogy nem kell élni már sok ideig.

Beszéld el, ah...! hogy... gyalázat reánk!
Nem elég, hogy mint tölgy kivágatánk:
A kidült fában őrlő szú lakik...
A honfi honfira vádaskodik.

Testvért testvér, apát fiú elad...
Mégis, ne szóljon erről ajakad,
Nehogy ki távol sír e nemzeten:
Megútálni is kénytelen legyen!

Hozzászóló képe
#1614733 markoka | 2017.02.19. | 09:17
Tóth Árpád

Új tavaszig vagy a halálig.

Most, hogy megint útfélre estem,
Eltűnődöm e téli esten,
Mi volt az élet, uramisten?

Mi volt, ez volt: sok fénytelenség,
Fakó robot és kénytelenség,
Száz bús határ reménytelenség.

Borult egek kevés azúrral,
Koldus pajtásság pár nagy úrral,
Pár ájúlt nóta, tépett húrral.

Egy-két vad mámor nyoszolyája,
Egy-két asszony jó, meleg szája:-
Volt, nincs. Csöndes a szívem tája.

Most itt ülök, roppant hegyek közt,
Betegen a többi beteg közt,
Multnak háttal, halállal szemközt.

Lesz-e másképp? várjam? ne várjam?
Lassan szétszéled a homályban
Bitang jószágom, kedvem, vágyam.

Nyomukban, mint fekete bundás,
Begyűrt süvegű öreg kondás,
Hallgatva ballag a lemondás.

S mégis, a csönd-paplanú télben,
Nagy nyugalom évadját élem-
Érzem, az Isten gondol vélem.

Mint a bokrok setét bogyókkal,
A hó alatt zamatozókkal,
Megrakva szívem hűvös jókkal.

Hogy mire jókkal, majd megválik,
Mire a hó gyapja lemállik,
Új tavaszig, vagy a halálig.

Fekszem megadva, békén, resten,
S néz rám, át a végtelen esten,
Tűnődve sorsomon, az Isten.
Hozzászóló képe
#1614590 markoka | 2017.02.18. | 08:37
Kemény Simos

Napos, februári dél.

Egy nagy kék nevetés az ég.
A fájdalmas, hegyes távol opálos,
Fehér és színes házakkal a város
Hideg napfényben: ez a messzeség.
Oly messze látni, oly jó messze nézni:
A befagyott folyón csillog a jég,
S fáj, hogy elhágy s itthagyna ha lehetne,
A szívem, ez a hű özvegy cseléd.
Túl a hegyen, most vonatok sietnek,
Fehér mezőkön, fényes sineken,
A kerekek dalolnak és nevetnek
És csábítva izengetnek nekem.
Csak ne volna a levegő oly tiszta,
Csak ne égne minden szín oly nagyon,
A kocsinyom oly különös ne volna
Amint barnán fut a fehér havon.
S amiket máskor még csak meg se látok,
Ne rikoltoznának úgy a plakátok,
Mily szép sárgák a villamos kocsik,

Mily kékek, barnák, szürkék a szemek!
Egy tábornok agg lábán a vörös stráf
Ifjan a világ szemébe nevet.
Jó volna most egy pejlovon ügetni,
Távol, pusztákon, vígan, egymagam:
A déli napban a lovam ragyogna,
S ha nevetnék, villogna a fogam.

Oly szép volna a korai sötétben
Nézni kék füstöt a házam felett,
És hallgatni a hosszu néma éjben,
Hogy ugatnak a nagy, bundás ebek,
Gyertya égne fehér meszelt szobámban,
Nagy árnyékom feküdne a falon,
Mint ahogy egy agyonzaklatott élet,
Némán elfekszik a ravatalon.
Sokat lennék egyedül a sötétben,
És a végtelen szép téli éjeken,
Félve emlékeznék: lustán tünődnék
A messzi, messzi, messzi életen.
Hozzászóló képe
#1614374 markoka | 2017.02.17. | 06:21
Radnóti Miklós

Sem emlék, sem varázslat.

Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kisér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalban arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyűléptű szívében megterem
az érett és tünődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.

Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen:
szívemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ ujraépül,-s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam:
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat,--baljós a menny felettem:
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints,
Hol azelőtt az angyal állt a karddal,-
talán most senki sincs.
Hozzászóló képe
#1614286 markoka | 2017.02.16. | 16:03
Aranyosi Ervin

A barátság.

Barátod az, ki akkor jön, ha kell.
Kit nem a pénzed, s a rangod érdekel.
Aki elől nincsen titkaid,
s rohan, ha hívod, mindegy, hogy hol lakik.

Nem számít az , se nappal vagy éjszaka.
Akinek fontos egy barát jaj szava,
Akivel gyorsan rohan az idő,
de ha hiányzik, holnap újra jő.

Aki meghallgat, s komolyan veszi,
és hogyha sajnál, azt őszintén teszi.
Aki megérti minden gondodat,
ki szót sem vár, elég a gondolat.

Ki megért téged, s ő is érthető,
ha együtt vagytok, megáll az idő.
Bármit is mond, csak igazat beszél,
s elvárja azt, hogy Te, magad legyél.

Barátod, egyben lelki rokonod,
s a legjobb benne, hogy te választhatod.
Egy szinten rezeg időtlen lelketek,
egyenlők vagytok, mint ikergyermekek.

Barátod az, ki melletted marad,
ki elviseli a rigolyáidat.
Tettéért hálát tőled sose vár,
ki nélkül élni unalmas és sivár....
Hozzászóló képe
#1614085 markoka | 2017.02.15. | 11:45
Illyés Gyula

A tihanyi Templom hegyen.

Mennyi ég! Mennyi kék! Zöld! Mennyi
Balaton, tavasz, hegyorom!
Alig tudom magamba szedni.
S egyszerre -sok nagyon !

Szeretném-azért, hogy te is nézd,
szemembe tenni szemedet.
Magányba zár, fojt, fáj a szépség,
ha nem együtt látom veled.

Nem érzed, amit én,-ez is fáj:
semmi se jó már nélküled.
Szeretném a szivembe tenni
lüktető, élő szívedet.

Mennyi szín! Nem tudok betelni,
Mekkora távlat! Mennyi fény!
Szeretném, szeretném, ha lennél
tetőtől-talpig én.....



Hozzászóló képe
#1613821 markoka | 2017.02.14. | 07:24
Robert Burns

Levélhulláskor.

Borong a hegyormon a lomha homály,
az ér kanyarodna, de köd lepi már,
hogy sápad az év, s komorul a vidék,
ha tél veszi át a víg ősz örökét.

Barnák a mezők, meredeznek a fák,
eldobta a nyár a vidám cicomát:
bolyongva hadd hordom a bút egyedül:
ha üldöz a sors az időm de repül!

Mily hosszú az élet s hogy kárba veszett,
mily röpke csupán, ami még a tied,
mily képeket ölthet az ősi idő,
mily szálakat tép el a sors, a jövő.

Mily ostoba vagy, míg a csúcs hívogat,
fentről csupa árny, csupa kín az utad!
Silány ez a sors!-de a sír nem a vég,
kell még mibe bízzon az emberiség.

Fodor András fordítása.
Hozzászóló képe
#1613614 markoka | 2017.02.13. | 07:59
Weöres Sándor

Öröklét.

A Föld hol az élet terem,
a mindent elnyelő sírverem
a síkság, hegy, tenger,folyó
öröknek látszik és muló.

Világűr és mennyboltozat
sok forgó égi kapcsolat
a milliárdnyi tűzgolyó
öröknek látszik és muló.

Mit eltemet a feledés,
egy-gyík-kúszás, egy szárnyverés,
egy rezdület mely elpörög,
múlónak látszik és örök.

Mert ami egyszer végbement
azon nem másít semmi rend,
se Isten, se az ördögök,
mulónak látszik és örök.
Hozzászóló képe
#1613493 markoka | 2017.02.12. | 11:59
Pilinszky János

Azt hiszem.

Azt hiszem, hogy szeretlek:
lehunyt szemmel sírok azon hogy élsz.
De láthatod az Istenek,
a por meg az idő,

Mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a szeretet tériszonya
és kicsinyes aggodalma.

Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanul és jelzés nélkül.

Azután,
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem.
Hozzászóló képe
#1612962 markoka | 2017.02.09. | 07:10
Zelk Zoltán

Hóvirág.

Tél eleje, tél közepe:
havas a hegyek teteje,
sehol egy árva világ-
zuzmarás a fán az ág.

Ám télúton egy reggelen,
csoda történik a hegyen:
kibújik a hóvirág,
s megrezzen a fán az ág.

Öröm rezzen ágból-ágra:
itt a tavasz nemsokára,
kizöldülnek mind a fák--
Isten hozott, hóvirág!
[1] 2 3 4 5 6 7 8 9 10 .... utolsó utolsó

Legfrissebb bejegyzések

Kedvenc topikok
A kedvenc topikok funkció segítségével összegyűjtheted és később könnyen elérheted azokat a topikokat, amelyeket gyakrabban olvasol. A funkció használatához be kell jelentkezned. Ha még nem regisztráltál, kattints ide.


hirdetés

Legjobb cikkeink
Kockáztatni muszáj, de megéri?

Kockáztatni muszáj, de megéri?

A busás hozam ígérete csábító, csak éppen mindig ott a kétség: biztos ez? Ha befektetésről van szó, a kockázat azt jelenti, hogy mennyire bizonytalan a jövőbeni teljesítmény.TovábbTovább



hirdetés


hirdetés