A világ 250 országában, összesen több mint 9 millió ember látta a Séta a dinoszauruszokkal - az igazi élmény előadást, amely tavaly júliusban az Egyesült Királyságban kezdte meg utolsó turnéját, hogy keresztülszelve Európát, Magyarországra is megérkezzen. A 20 millió dolláros produkció felfrissítve, a legújabb technológiát is felhasználva maradt a világ legnagyobb és legjobb dinoszaurusz showja.

A show Ausztráliából származik, ahol több évnyi tervezés és munkálatok után a Séta a dinoszauruszokkal – az igazi élmény 2007 januárjában kelt életre.

Még néhány nap, és a 18 életnagyságú teremtmény – köztük raptorok, a Stegosaurus, vagy éppen a rémisztő Tyrannosaurus rex – ismét elfoglalja a Budapest Arénát. Az előadásról Ian Waller, rendező mesélt.

– Tíz évvel ezelőtt a magyar közönség is láthatta az akkor még Scott Faris, Broadway-veterán színházi rendező nevével fémjelzett produkciót. A 2019-ben újra világhódító útra induló előadást már Ian Waller jegyzi, aki ugyancsak a színház világából érkezett. Az egyik legfontosabb kérdés pedig az, vajon hűen követik az eredeti verziót, vagy most valami egészen újat kap a közönség…

– Az utóbbi, teljesen más előadással készülünk a korábbi változattal szemben. Például a fényeket, megvilágítást is újraterveztük, de sokkal érdekesebb az állatok változása, fejlődése. Ugyanis néhány dinoszauruszt felújítottunk, például némelyik raptort, és T-Rexet is, mert ma már feltételezik, hogy egyes fajok pehelytollazattal is rendelkeztek, így mi is ennek megfelelően alakítottuk át őket. Továbbá hozunk egy hatalmas LED-falat, amelyet a korábbi projektorok helyett használunk. Összességében meglehetősen sok pénzt invesztáltunk az új produkcióba, hogy a tíz évvel korábbihoz képest egy igazán megújult show-val rukkolhassunk elő.
Az előadás története változatlan, ahogyan ezt az eredeti rendező, Scott Faris és csapata megálmodta, de a színész és a dínók játéka, és a teljes színpadkép frissebb lett az egy évtizeddel ezelőtti, első változathoz képest.

– Ahogy emlékszem, a történet valóban meglehetősen hűen követi a dinoszauruszok életéről és sorsáról megjelent tudományos ismereteket. De talán némi meseszerűség is megjelenik benne…

– Igen, nyilván megengedtünk magunknak némi fikciót, bár valóban fontosnak érezzük, hogy a tudomány elméleteit kövessük. Ez volt az oka annak, hogy némelyik állatot visszavittük Ausztráliába, abba a műhelybe, ahol „születtek”, és a paleontológus szakértőink instrukciói alapján alakítottuk át őket, például a már említett pehelytollakkal. Ugyanakkor – minden jó szándékunk ellenére -, nem tehetjük meg, hogy valahányszor újabb elmélet születik a dínókról, akkor felpakoljuk őket, és visszük Ausztráliába, újabb és újabb átalakításokra. De alapvetően tényleg az a legfontosabb, hogy tudományosan annyira korrektek legyünk, amennyire lehetséges.

– Ezek a dinoszauruszok valóban lenyűgöző, életnagyságú „teremtmények”. Hogyan szinkronizálják a mozgásukat? Hány ember, milyen munkája kell ahhoz a háttérben, hogy a közönség megtévesztően valós élményt kapjon?

– Bizony, ez valóban különleges. Minden nagyobb dinoszauruszt, amely megjelenik a színen, a benne elhelyezkedő három ember irányít.

Egyikük a dínó alsó részén ülve mozgatja az állatot, fölötte pedig további két ember, egyfajta bábozók, koordinálják a dinoszaurusz összes testmozgását. Szinte minden dínó tizenhatnál is több finom mozdulatot végez. A két felső ember egyike felel továbbá a hangokért, illetve a szemek, és a száj mozgásáért. És mindezt úgy koreografáltuk és rendeztük, hogy a lehető legtermészetesebb hatást keltsék ezek a „lények”, amelyek közül a legnagyobbak körülbelül 1.6 tonnát nyomnak.

– Azt hiszem, meglehetősen gondos odafigyelést igényelnek ezek az állatok. Hogyan vigyáznak rájuk, különösen előadások között, és utazások alatt?

– Örülök, hogy kérdezi, mert ez valóban nagyon fontos része a történetnek. Három műszaki szakemberünk van, akik állandóan ellenőrzik a dínók mechanikai állapotát. Három lány a dinoszauruszok bőréért felel, mert ha bármilyen vágás, vagy törés keletkezik a bőrfelszínen, azt nyilván azonnal javítani kell. És van hat dinoszaurusz-sofőrünk is, akik nagyon gondosan becsomagolják az állatokat, mielőtt felpakolják őket az egyenként 14.5 méteres kamionokra. Rendkívüli óvatosságot igényelnek, hiszen ezek a dínók valójában árucikkek, amelyeket minden show-ban használnunk kell, rengeteg pénzbe kerülnek, így aztán nagyon-nagyon vigyáznunk kell rájuk.

– Bár mindenütt hatalmas arénában lépnek fel, de gondolom, mégiscsak fel kell fedezni minden helyszínt, mindennek meg kell találni a pontos helyét, röviden próbákra is szükség lehet…

– Igen, bár a próbák fontosabb elemei nem a színen, hanem a háttérben zajlanak. Most, amikor beszélünk, éppen az olaszországi állomásokon vagyunk, de itt már a két dán színésszel próbálunk, akik majd a dániai helyszíneken narrálják az előadást. Természetesen nem csak a hangjukkal, hanem színpadi jelenlétükkel, mozdulataikkal is. Aztán persze, kellenek pótemberek is, vagyis az egyes dinoszauruszok irányítói mellett van egy másik irányító is, akinek ugyancsak meg kell tanulnia mindent, arra az esetre, ha be kellene ugrania. Ugyanez vonatkozik a bábozókra is, nekik is van egy-egy „ikertestvérük”, akik ugyancsak megtanulnak minden feladatot. Bármi történik, bárki sérül, biztosnak kell lennünk abban, hogy van megoldás, semmi nem veszélyezteti az előadásokat.  

– Ha megengedi, a beszélgetést zárjuk egy kicsit személyes kérdéssel. Melyek a show legkülönlegesebb pillanatai az Ön számára, és melyik a kedvenc dinoszaurusza?

– Természetesen mindegyiket imádom, de ha mégis választani kell, akkor az Ankylosaurust mondanám, mert lenyűgöző méretei voltak. Csak a csontozata körülbelül hetven kilót nyomott.

Az Ankylosaurus farokbuzogányáról ismert, ezzel védte magát, mert olyan erejű csapást tett lehetővé, ami eltörte a támadó csontjait.
Ami viszont az előadás pillanatait illeti, már jóval nehezebb lenne csak néhány jelenetet kiemelnem, mert ez az egész valóban lélegzetelállító. De amikor előjön a két hatalmas brachiosaurus, amelyeknek feje majdnem a lámpákat veri le, és fenségesen mozognak a színen – ezt a látványt nem tudom megunni, minden alkalommal lenyűgöz…