Vörös Melinda története, vagyis életének új korszaka persze, ha akarjuk, belefér akár két mondatba is. Kezdjük azzal, hogy betöltötte az ötvenkettőt, két csodás gyerek édesanyja, majd a házassága váratlanul véget ért… „Tömören: ezek az események indítottak el a mai utamon!”

Mintha csak megrázta volna magát, új irányt és módszert választott, hogy újraépítse önmagát. Mert rádöbbent, hogy saját magán neki magának kell segítenie! Mindig érdekelte az írás, foglalkoztatta írásképünk rejtélye. Volt egy grafológus ismerőse, akivel beszélgetve ráérzett, ez az, ami vonzza, ami segíti az önképét megfejteni.

Túllépni a múlton

Grafológiát kezdett el tanulni. „Egyrészről nagyon izgatott a téma, ugyanakkor felismertem, hogy fejlesztenem kell az önismeretemet, szükségem van rá a túléléshez, a tovább lépéshez. A lefelé tartó szakaszból a grafológiai siker kapott fel! A legjobb utat választottam, okleveles grafológus lettem, mellette elvégeztem egy life coaching tanfolyamot is. Ezekkel sikerült túllépnem önmagamon!” – mondja.

De ezzel még nem váltotta meg a világát, pedig minimum ennyit akart! Neki egyáltalán nem volt elég szimplán csak az, hogy talpon maradt! Elképesztően talált új utat, ahogy talán csak ő képes! A megvilágosodást néhány éve a fia esküvői előkészülete sugallta: „Helyszínt kerestünk, számba vettünk sokféle lehetőséget, azt akartuk, hogy érdekes legyen, különös, izgalmas helyszínekkel. Ez megmozgatott engem is, többekkel beszélgettem róla, fontos ötletek jöttek elő.” Miközben eredeti, sokszínű tervek születtek, mindez átformálta a jövőképét is.

Az esküvő sikeresen lezajlott, Melinda pedig egy napon arra ébredt, hogy szívvel-lélekkel egy, csak egy lehet az útja: összeadni szerelmes párokat! „Hirtelen minden kitisztult a fejemben: hogyan tudok önmagam lenni, mit leszek képes óriási lelkesedéssel, örömmel csinálni nap mint nap: fáradhatatlanul! Összeállt a kép!”

Rengeteg terv

Idén februárban feladta a munkahelyét, hogy az összes energiát az új célra tudja fordítani! Aztán hirtelen minden felborult, a vírus átrendezte az életét… De ő már nem roppant össze. Az időt hasznos befektetésre fordította, felépítette fejben, összerendezte bensejében a vállalkozása sikeréhez szükséges teendőket és lépéseket: „Az elmúlt hónapokban nagyon hajtottam magam, idén elkészült két honlapom, egy a grafológiának, egy a szertartásvezetésnek. Nagy lendülettel folytattam az egy éve kezdett – és sajnos pihenni kényszerült – grafológiai könyvem írását. Kidolgoztam egy grafológiai és rajzelemző minitanfolyam tematikáját. Óriási kutató- és háttérmunkát fektettem az előkészítésbe.”

Tehát nem engedte el a grafológiát, mert sikereket élhetett meg általa: „Az írásunk mindent tud rólunk, megmutatja különféle viszonyainkat, leleplezi, ha vezető típusúak vagyunk, vagy azt is, ha egyáltalán nem, az írás csalhatatlan biztonsággal megmondja, hogy kik lehetünk. Nyolc éve kezdtem tanulni, hat éve végeztem, pontosan a lefelé tartó szakaszomban, de a grafológiai sikerem épp jókor felkapott.”

Azután regisztrálta magát esküvői szakmai honlapokra, és tagja lett egy esküvői szolgáltató teamnek! „Elmerültem a szerelmes versek, zenék tengerében – mondja lelkesen –, mindennap van valami új ötletem arra, hogyan és miként tudom megvalósítani a terveimet! Nem lódítok, rengeteg tervem van…”

Újra és újra

Vörös Melinda mindenekelőtt és elsősorban lelkes újrakezdő. Háromszor-négyszer futott neki, nem szégyelli. És éppen lefelé tartó szakaszban volt, amikor a siker felkapta a grafológiában. „Az írásunk mindent tud rólunk – ezt ismerte fel váratlanul! – A középiskolásoknak kötelezővé tenném!” Azt állítja, az írása alapján bárkiről elmondja, kicsoda is valójában. Az első két percben néha még kételkednek, aztán belátják, hogy igaza van.

Innen lépett tovább, amikor rájött, hogy a boldog szerelmeseket szeretné összeadni: „Szeretem az emberek boldogságát, a szerelmet, a szerelem örömét! Másfél hónapon át erre képeztem magam hétről hétre!” Amikor ennek a végére ért, elkezdte a honlapot szervezni! És azután boldogan leírta: „K-e-tt-ő hét alatt 5 esküvői felkérést tudhatok a magaménak…”

„Eredetileg óvónő voltam… – mereng el a messzi múlton. – De a szertartásvezetés az igazi! Számomra a pár köszönő szavai a legfontosabbak, hogy életük legfontosabb napját feledhetetlenné tudom tenni, részese lehetek!” Nincs ezen mit szégyellni.