Biztosan akad, aki ezt nem hiszi el… Maga Erdélyi Gabriella is nehezen! Pontosabban a környezete hatására maga sem hiszi el, hogy már nem is először kényszerül arra élete során, hogy váltson, miközben kissé egyedül érzi magát. Mert amerre megfordul a környezetében egy új álom megvalósításával, egy új, sikeres karrier reményével, ott időnként az „őrült” jelző nyer értelmet! Legalábbis ő így érzi… „Ez azért is van, mert ahányszor új pálya felé fordultam, ott nagyon kevés korombélivel találkoztam – mondja –, és amikor ezzel szembesültem, a családtagjaim, barátaim szemében kétkedést láttam.”

Saját sorsán tanulta

Pedig mindig van több esély! Csakhogy nem erre vagyunk nevelve, viszont Erdélyi Gabriella ezt a maga sorsán tanulta meg: mindig van választásunk, másik út, persze a legnehezebb meghozni az ehhez szükséges döntéseket! „Az elmúlt évben, pontosan 2019 márciusáig a közszférában dolgoztam szociálpedagógus, addiktológiai konzultáns végzettséggel. Felnőttként, elhivatottságból lettem segítő szakember nyolc éve. Egy idősek otthonában voltam mentálhigiénésként, de az utolsó időben egyre kevésbé telt benne örömöm, lohadt a lelkesedésem.

Érezte, hogy váltásra lenne szüksége, s volt benne szakmai motiváció: megpályázni az éppen kiírt intézményvezetői posztot… Meglépte, amikor váratlanul érvénytelenítették a pályázati kiírást. De nem gyanakodott, mert ugyanabban a pillanatban már kínálkozott is új lehetőségként, hogy egy másik, teljesen új szociális intézményben legyen szakmai vezető. Amire viszont nem számított: erősödni kezdett benne a szakmai kiégés, s az azzal járó fizikai teher… Utolsó szalmaszálként kapaszkodott a lehetőségbe, hogy a település önkormányzatánál szociális végzettségű szakembert kerestek, s pont nála kérdeztek rá: ismer-e valakit a posztra? Boldogan ajánlotta önmagát… és tetszett az új munkaköre!

„Én lelkesen végeztem az új munkámat. Aztán nem tudom, mi történt a kulisszák mögött, az okát a mai napig csak sejtem, de azon kaptam magam, hogy nem kívánatos lett a személyem. Persze az sem mellékes, hogy vezetőváltás történt, és nagy valószínűséggel „rossz helyen voltam rosszkor.” Ugyan ki gondol arra, hogy vele ilyesmi megeshet? Gabriellát visszahelyezték a korábbi munkahelyére, a helyi családsegítőhöz, ahol végleg megfogalmazódott benne: „Én, akárhogy is, de saját lábamra állok!”

Vissza a gyerekkorhoz

Nincs rá magyarázat, de valamiért visszanyúlt a gyerekkorához. Pici kora óta érdekelték a régiségek, kamaszként képes volt följárni Budapestre, az Ecserire, turkált a használt holmik közt, vonzotta az életre keltésük, foglalkozott bútorfelújítással, és felismerte, hogy a kikapcsolódást, feltöltődést neki a kézműves tevékenység, az alkotás adja meg! „Lelkileg mélyre kerültem, de a kézműves tevékenység örömet adott, hiszen voltam én varrónő is. Sőt, mind a két nagymamám varrónő volt, a régiség iránti rajongás, a felújítás vágya talán tőlük is eredt.”

Az otthona mostanra vintage stílusban saját kezűleg felújított bútorokkal, dekorációval van berendezve. A vendégei gyakran mondták régebben is, hogy neki ezzel kellene foglalkoznia! Eldöntötte hát: itt a sorforduló ideje. Még nem tudta hogyan, hol, miből, de ez az ő sorfordulója! „Éreztem, hogy van egy új út, amin elindulhatok, ami én vagyok. Nem mellesleg: abban az évben lettem ötvenéves. Sokszor olvastam, hogy ötven felett kezdődik az élet, de azért ez akkoriban nem volt nagy vigasz nekem. Ma már merészen ki merem jelenteni, hogy csakugyan így van! Legalábbis nekem, biztosan!”

A döntés fontos pillanat volt Erdélyi Gabi életében. Sorra jöttek szembe vele a lehetőségek: tréningeken, vállalkozói képzéseken, workshopokon vett részt, tanulta a vállalkozóvá válást. Mert nem akart tudatlanul fejest ugrani az új élet felépítésébe. „Több mint két év telt azzal, hogy képeztem magam, gyűjtögettem a bútorokat, kellékeket, dekorációs alapanyagokat, Rengeteg ötletet raktam össze, a tervezést, álmodozást egyre magasabb fokon műveltem…”

Menj át a hídon!

Nyilván nem véletlen a mondás, hogy akkor menj át a hídon, amikor ott van előtted: „Szembejött velem egy pályázatíró iroda hirdetésében egy vállalkozóvá válás támogatásáról szóló pályázat – meséli. – Felvettem a kapcsolatot az irodával, elkészült a pályázatom, és végül sikeresen nyújtottam be!”

Tavaly október óta építi Erdélyi Gabriella a vállalkozását, Vintage Spirit Design, illetve Vintage Spirit House néven: az első a webshop, a saját dekorációs termékeit, illetve esküvői, ünnepi dekorációhoz bérelhető kellékeit fogja kínálni, a másik szolgáltatásaiban pedig élményeket, helyeket kínálnak fotózáshoz, workshopokhoz, spirituális programokhoz Ezekhez honlapok is elérhetőek!

Közben Erdélyi Gabinak sikerült a lakhelyétől nem messze, egy csodás kis faluban, Tengelicen egy helyes kis házat vennie, amelynek a felújítása hamarosan befejeződik. A ház az általa felújított bútorzattal, kellékekkel lesz berendezve! „Nekem óriási siker, hogy újra mertem kezdeni, meg tudtam hozni »őrült« döntéseket, remélve az örömteli változásokat az életemben!”