Az édesanyáméknál még tizenkettő, az édesapáméknál hét testvér volt – meséli kis sóhajjal Bernáthné Kóczián Katalin, a múltba révedve. Azért kezdi ezzel, mert legelőször is azt árulja el magáról, magukról, hogy három gyerekük van, előbb Milán, majd Adrián, s legvégül Mirella lányuk született, s a hármat tíz esztendő alatt hozták a világra! „De a családunkban hét unoka is van” – teszi hozzá büszkeséggel, pedig a diskurálásnak nem ez a valódi apropója, bár nem is egészen független tőle. Ugyanis Katalin már ifjúkorában tapasztalta, ahogy sorra születtek a gyerekeik, hogy a városukban, a ma 10-12 ezres Tapolcán a kisgyermekek ellátásában, a dolgozó szülők támogatásában komoly hiányok voltak, vannak…

A családalapításkor a férje még nagyon jól keresett, a lakásszerzésre több lehetőség is kínálkozott. Ám a legolcsóbb, a korábbi építésű tapolcai Y-házas program már befejeződött, így abból nem juthattak olcsó bérű lakáshoz. Így végül a házasságkötést követő évben1981-ben vállalati és banki kölcsönből sikerült megépíteniük az első házukat, és az első gyermeküket a születése után már oda vitték haza. (Többször is építkeztek, felújítottak, ahová mindig költöztek, majd eladták. Ez is az egyik bevételi forrás volt.)

„1992-től vagyok vállalkozó, több mindennel próbálkoztunk, hogy a megélhetésünket finanszírozni tudjuk” – meséli Katalin. A férje akkortájt hagyta ott a bányát, ment a távközlésbe dolgozni, és a fizetését ablaktisztításból egészítette ki, abból lett egy kis takarítóvállalkozás, amit azóta fejlesztettek fel annyira, hogy máig 14 embernek tudnak ebből munkát adni.

„Ahogy sorban jöttek a gyerekek, gyakran éreztem a minibölcsi hiányát, hiszen a megélhetésünkhöz vinni kellett a vállalkozásainkat.” Azután a múltjukat részletesebben felidézve bevallja, hogy a napi meló mellett rengeteg mindennel próbálkoztak, hogy talpon maradjanak. „Volt nekünk fagyizónk, azután próbálkoztunk a FUTURE-SHOP-pal vagyis egy (gör)deszkás üzlettel, de a takarítás futott be igazán, az a mai napig is működik.”

Tanulás, tanulás és tanulás

De közben a főiskola elvégzésének tervét sosem felejtette el, már azt is tudta, hogy a minibölcsi indításához is kell pedagógiai végzettség, Ezt a szándékát nem tudta elereszteni!

De közben is élniük kellett, s mint jövedelemszerző lehetőség elcsábította Katalint a szépségipar. Fogta magát, és rástartolt a szempillaépítés szakmára, csakhogy annak indításakor derült ki, ahhoz kozmetikusi végzettséget is kell szereznie, így adódott, hogy ha már belevágott, megszerzi az OKJ-s képzésen a kozmetikus szakmai oklevelet is.

„2016 novemberében döntöttem el, hogy beadom a jelentkezésemet a soproni Benedek Elek Pedagógiai karra, csecsemő és kisgyermeknevelő szakra, levelező tagozatra. És egyúttal eldöntöttem, hogy ha elvégeztem a főiskolát, mivel Tapolcán még továbbra sem nyílt minibölcsőde, nyitok ilyet mindenképp.”

Szóval a közben elkezdett pedagógus karral párhuzamosan a kozmetikusképzésre is járnia kellett Katalinnak, hiszen a már működő kozmetikájuk működéséhez nélkülözhetetlenül kellett az is. Ez azért már végképp nem kevés: a napi munka mellett egyszerre, párhuzamosan két végzettséghez, szakmához kellett tudást és a bizonyítványt megszerezni!

Most, 2020-ban sikeresen végzett a főiskolán, 5-ös diplomával hagyta el a terepet. A diploma átvétele ugyan kissé körülményesre sikeredett: augusztus végén lett volna a ceremónia, csakhogy a koronavírus járvány, a második fázis riadója után lefújták az ünnepséget, egyenként juthattak csak hozzá a diplomához, viszont a búcsúvacsorát megtartották… Az is valami!

Megnőttek az unokák

Ám 2020-hoz kapcsolódik Katalin számára más fontos esemény is: megszerezte a 40 éves munkaviszonyt az év májusában, vagyis hivatalosan is nagymamának nevezhető! Így ebből a szempontból is kiérdemli, hogy minibölcsődét nyisson! „Belevágok majd egyedül is, pontosabban elindítom a bölcsi megnyitását, de az irányítását nem én csinálnám. Én most maradok a kozmetikus szakmában, hiszen megszereztem a végzettséget, működik a szalon…”

Egyetlen bökkenője van a helyzetüknek: az ő gyerekei már valamennyien felnőttek, sőt maguk is szülők, és egyik unokájuk sem bölcsődés korú… Nyolc éve született meg az első, és 2017-ig még hat unokájuk jött a világra! „Négy kislány, három kisfiú boldog nagyszülei vagyunk!” – közli a létszámot büszkén a nagyi…

Van kereslet

„2020 szeptemberétől a minibölcsi megnyitásán, elindításán fogok dolgozni. A működéshez szükséges kisgyermeknevelőknek szeretnék munkahelyet biztosítani. És természetesen a kicsiknek nagyon jó, minden igényüket kielégítő bölcsődét elindítani!”

Hogy miért van jövője a minibölcsi elindításának? Katalin legkisebb unokája most éppen hároméves, jól átlátja, hogy milyen nagy e téren a kereslet! Ezért támogatja az állam is, s az igény is erős: ismeretségében is sokan mondják, szóljon, ha elindul! Budapesten 150 ezer forintba, vidékén 50-80 ezer forintba kerül egy minibölcsi havi díja gyerekenként.

Az elmúlt három évben a sok tanulás, vizsgák ellenére nagyon sok sikert, győzelmet élhetett át Katalin, reméli, még sok jó dolog van készülőben a vállalkozásaiban és a családjában is!

Hm! Miért ne lenne?