Báthory Zsuzsanna fiatalon szeretett bele a színházba. Vágy és szerelem? Bábszínházat kapott a családtól, cserébe előadásokkal szórakoztatta őket. Ó, a legendás Rómeó és Júlia! A próbák közben mindenesetre utánanézett, ki is az a William Shakespeare. Így talált kapcsolatot az angol nyelvhez.

Közben szólt körötte a zene, vitték operaelőadásokra. „Erős nők voltak a családban: nagyanyám kétszer indult a világnak szekérrel, miután mindenüket elvették. Édesanyám is sokat dolgozott, de mindig halogató volt, ő sajnos nem jutott el a vágyott helyekre, leszámítva az Operaházat.” Zsuzsanna már gyerekkorában Puccinit hallgatott a színpadról.

Rolling Stones és Psota Irén

Gimnazista évek Budapesten. A belvárosban akkortájt egy lány a Wekerle-telepről külvárosinak számított; onnét nemigen mentek elitgimnáziumokba. Az Eötvös Gimnázium speciális német tagozatára járt; a színjátszó körben a francia Molière drámáját adták elő magyarul. „Kihívás volt”, értékeli utólag. Persze hogy színésznő szeretett volna lenni! Jelentkezett egyetemre: végül mégis német-történelem szakos tanárnak készült. Csakhogy… hírét vette, hogy a Rolling Stones Bécsben koncertezik, és inkább a buszhoz sietett barátaival, mintsem hosszasan fejtegesse a százéves háború okait a szóbeli fölvételin.

Hátizsákkal járta körbe Európát, és az avignoni színházi fesztiválról hazajövet fölelevenültek a korábbi ambíciók: rendezőasszisztensként kezdett dolgozni a Nemzeti Színházban. Látta próba közben, testközelből Psotát, Sinkovitsot! Tanult színészmesterséget a Nemzeti Stúdióban, munka mellett pedig népművelés-pedagógia szakot végzett az egri tanárképző főiskolán. Hat év színházi munka után a Magyar Televízió koprodukciós irodájának német szekciójához szerződött. Sokat tolmácsolt itthoni és külföldi, főként német filmprodukciókban.

A kilencvenes évek elején sorra érkeztek a magyar piacra külföldi reklámügynökségek. Zsuzsanna osztrák és német cégek berkeiben tanulta meg, hogyan kell eredményesen prezentálni, jó ügyfélkapcsolatot tartani, hatásos reklámszöveget írni, ütős kampányokat tervezni, sőt teljes kreatív csapatot irányítani. Világcégeknek dolgozott. Hogy a maga területén még jobb legyen, ismét munka mellett persze tanult: elvégezte a Külkereskedelmi Főiskola marketingkommunikációs szakát. Meg hát… letette az angol nyelvvizsgát. Legyen róla papírja. Angol, német: nem rossz.

Futás közben.

Egy gyerek, két gyerek, három gyerek

Közben született meg az első gyereke. A szülési szabadságról visszatérve ismét német reklámügynökség ajánlott neki munkát: kolléganőjével elnevezték magukat „rasende Werbemutter”-nak (azaz „vágtázó reklámanyák”-nak).

Zsuzsanna mindig szeretett nemzetközi színházi fesztiválokon tolmácsolni, logisztikát szervezni. Később egy fővárosi színház marketingjét intézte, újabb német filmes munkákat vállalt, producerségig is vitte, miközben megszületett a második gyereke. „Szó szerint munka közben: reggel elindultam a forgatásra ellenőrizni, hogy minden rendben van-e, délután megszületett a lányom, este pedig jött egy kollégám, hogy nézzük át az elszámolást.”

Kétgyerekes anyaként a Petőfi Irodalmi Múzeum hívta rendezvényszervezőnek. Megszületett a harmadik gyerek. De 2008 után nehéz idők jöttek, és ő megvált akkori munkahelyétől. Öt, nehéz év egy futónak, aki nem futhat. „Bízzak magamban? Érek valamit?” Ilyeneket kérdezett magától több egyetemmel, több munkahellyel, sok-sok munkával a háta mögött, három gyereket nevelve. Mindenesetre fölismerte, hogy az a jó, ha az ember holtig tanul, tehát – minden nehézség dacára – újabb diplomát szerzett nemzetközi tanulmányok szakon. Csakhogy megélni meg kell, a problémákat pedig meg kell oldani.

Tud németül. Tud angolul. Most éppen franciául tanul, merthogy fut. Mindig fut.

Elment hát a munkaügyi központba. „Beáll az ember a sorba segélyekért, közben meg körülnéz, mit lehetne csinálni. Vigyáztam gyerekekre, fordítottam, tolmácsoltam és statisztáltam. Ha nem élveztem a munkát, arra gondoltam, most éppen megkeresek annyit, amennyiből futja egy pár gyerekcipőre.”

Nézte folyamatosan az álláshirdetéseket, mert egy alapvetően optimista ember fut tovább, még ha minden abba az irányba is terelné, ahol le kellene állnia. „Igyekszem nyitott maradni! Mert a barátok, ha mással éppen nem tudnak, tanáccsal, biztatással, ötlettel mellettem álltak. Ahogyan próbálok én is figyelni a körülöttem lévőkre.”

Lyukas cipő és nagy fejes

Akkor bukkant egy hirdetésre. Olyanra, amely azt ígérte, minden összejöhet, amire vágyik. Tízéves volt a legkisebb gyerek. Milyen jó, hogy sosem kényeztette el a két fiát és a lányát! Korán megtanulták becsülni a munka értékét: a nagyobbik a zenében, a kicsik a sportban. Szép gyerekkorra emlékeznek annak ellenére, hogy oda kellett figyelniük minden forintra. „Amikor elkezdett vívni a két, ma már válogatott gyerek, nem volt gond, hogy nem vesszük meg a legdrágább fölszerelést… Vettünk használtat. Nyertek versenyeket lyukas cipőben is! Az elhivatottság az, ami számít.”

Álláshirdetés, fordulat. Futás.

Zsuzsanna 2013 óta a Margitszigeti Színház fesztiválszervezője. „Nagy fejest ugrottam. De ha meg sem próbálom, avval mire mentem volna? Fix munkám lett. Tudomásul kellett ugyan venniük, hogy a mama néha későn jön, nem hozza el őket mindig az edzésről, sőt néha nekik kell vacsorát készíteniük.”

Működik a család. Még ha egyedül neveli is a gyereket, és sok akadályt kell is átugrania, de futhat tovább.

Ma a helyén érzi magát. „Folyamatosan figyelem a külföldi művészeket, kik a jók, ki érett be, ki képes új megfogalmazásban előadni egy történetet, és persze azt is, ki elérhető, ki megfizethető.”

Újrakezdőként tekint-e önmagára? Igen! Valaha belekóstolt a színház világába, de aztán elkanyarodott tőle. Mára visszatalált. Ráadásul alkalma volt vendégelőadóként annak az egyetemnek, az ELTE-nek a katedrájáról beavatni a hallgatókat a fesztiválszervezés szépségébe, amelynek a felvételijére fiatalon nem futotta idejéből. Sőt még a vágyott színészi feladatok is megtalálták, ráadásul német nyelvű filmekben!

Ha újból helyzet lenne? Hát újra terveket szőne! Még az is megfordul a fejében, hogy tanítson. Netán fordítson. „Föl kell ismerni az útjelzőket, hogy ez vagy az nem az én utam, hogy nekem másfelé kell mennem. És feladni sosem szabad! Az a lényeg, hogy nyitott szemmel járjunk.”

Hogy mások miért omlanak össze? „Talán nem volt pozitív példa a környezetükben. Nem készítették fel őket a nehézségekre. Nem mernek élni. Én? Nem mondom, hogy végigmosolyogtam az életemet, de próbálom. Mondják is rám, hogy végre egy nő, aki még tud mosolyogni! Hiába mondja egy barátom, hogy nem érdemli meg mindenki, hogy rámosolyogjak… én mindenben a szépséget próbálom megtalálni.”