Még nincs nálunk fiókod?
Regisztrálj itt!Egészség
Egy – tartósan vérnyomáscsökkentők szedésére kényszerülő, memóriaklinikai kezelésben részesülő – idős betegek körében végzett olaszországi vizsgálat nyomán a kutatók azzal szembesültek, hogy azoknak a pácienseknek, akiknek a napközbeni szisztolés vérnyomásuk csökkentéséhez a gyógyszerdózist 120 Hgmm alatti célértékre állította be a kezelőorvosuk, alig háromnegyed év alatt jelentősen – és észrevehetően – romlott a gondolkodási és szellemi teljesítőképességük.
Ezzel szemben a kognitív (a gondolkodási és megismerési) képességek hanyatlása nem volt megfigyelhető a „kontrollcsoportba” tartozó azon hipertóniás időseknél, akiknek gyógyszerezésük beállításakor nem ezt az alacsony értékhatárt – hanem a 135–140 Hgmm közöttit – tartotta elfogadhatónak az orvos.
Időskorban mások a határok
A kutatók ugyanakkor hangsúlyozták: jelenleg még nem áll rendelkezésükre elég vizsgálati adat annak megalapozott bizonyítására, hogy a 65 feletti, magas vérnyomással élő személyek gyógyszeres kezelésekor a szisztolés vérnyomás kifejezetten alacsony szinten tartásának szerepe lehet az idős kori szellemi hanyatlásában.
A vizsgálat vezetője szerint is szélesebb körű vizsgálatokra és alaposabb összegző tanulmányokra van szükség ahhoz, hogy az eltúlzott vérnyomáscsökkentés negatív hatásának idős betegek elbutulásában játszott esetleges szerepe értékelhető legyen, továbbá felmérhessék, hogyan hatnak ebben a speciális népességi csoportban a különböző intenzitású gyógyszeres terápiák, ám a krónikus alacsony vérnyomással élők kórképe alátámaszthatja az olasz kutatók megfigyeléseinek igazát.
Már jó ideje ismert tény, hogy a krónikus alacsony vérnyomásban (hypotóniában) érintett embereknél, akiknél vagy genetikai meghatározottság, vagy valamilyen, a szervezetben zajló kórfolyamat, működési zavar (pl. pajzsmirigy-alulműködés, szívelégtelenség, -ritmuszavar stb.) áll a nagyon alacsony, 100 Hgmm, vagy azt alig meghaladó szisztolés vérnyomásérték hátterében, gyakran érhető tetten figyelem- és emlékezetzavar, gondolkodási nehézség, csökkent szellemi teljesítőképesség.
…és a nem kívánatos hatások
Különösen időskorban tehát a magas vérnyomás gyógyszeres kezelésénél a szisztolés értéket nem célszerű 130–145 Hgmm alatt tartani, éppen a megfelelő agyi véráramlás fenntartása érdekében. Egyes szakemberek szerint – különösen a magas vérnyomásos 65 év felettiek kezelésekor – a vérnyomáscsökkentők dózisának megállapításakor fontos figyelembe venni az adott páciens adott életkorát, funkcionális státuszát, azaz általános egészségi és szellemi állapotát.
Az időskorral, ezen életszakasz kórtanával, az előrehaladott korúak orvoslásával foglalkozó geriátriai szakemberek ezért is követik manapság már a „minél alacsonyabb, annál jobb” elv helyett az úgynevezett „hemodinamikai optimalizáció”, vagyis az agy szempontjából is optimális véráramlás figyelembevételének gyakorlatát. Ez azt jelenti, hogy az agy optimális vérellátását tekintik kiindulási alapnak, ami segíthet elkerülni az időskori szellemi leépülés, a demencia folyamatának „beindulását”, illetve a szellemi teljesítőképesség korral járó hanyatlásának felgyorsulását.
Speciális betegcsoportnak számítanak tehát az idősek, akik számára akár a tartósan magas, akár a tartósan alacsony tenziók számos problémát okozhatnak. Ezért is tartják indokoltnak az orvosok a rendszeres vérnyomáskontrollt és – ha a páciens tünetei, panaszai ezt szükségessé teszik – a dózis módosítását.
Az éltes korúak esetében a tartós túladagolás az agyi funkciók károsodásához, viselkedési, magatartási, hangulati, lelki működési zavarokhoz, majd az önállóság elvesztéséhez, az életminőség romlásához, végül pedig a szociális elszigetelődéshez vezet.