A felnőttek többségének a cseppfertőzéssel terjedő, ajakherpesszel járó kellemetlenségek (bőrfeszülés, fájdalmas hólyagok) okoznak gondot, amelytől minél gyorsabban, házilagos vagy speciálisan a herpesz kezelésére kifejlesztett gyógykészítmények (krémek, gélek) segítségével igyekeznek megszabadulni.

Ugrásra készek

A herpes simplex vírustörzs legelterjedtebb altípusai a HVS-1 és a HVS-2, amelyek a test különböző helyein okoznak tüneteket. Míg a HVS-1 elsősorban az ajkat (herpes labialis), a szájüreget, addig a HVS-2 a nemi szerveket és azok környékét fertőzi meg, és okoz fájdalmas bőrelváltozást vizenyős hólyagok, majd fekélyes sebek formájában.

Az 1-es változatnál az elsődleges fertőzés általában már a kora gyermekkorban megtörténik, többnyire cseppfertőzéssel, nyállal. A második herpeszvírussal az elsődleges fertőződés a nemi élet során alakul ki. A vírus az első fertőzés után az idegpályák mentén az idegrendszer sejtjeibe jut, és ott rejtőzködik. Ellene a szervezet antitesteket képez ugyan, ám ezek nem akadályozzák meg újraaktiválódását.

Ezeknek az emberről emberre terjedő mikroorganizmusoknak az a jellegzetességük, hogy aki bármely fajtájukkal egyszer megfertőződött, a további életében is kénytelen együtt élni velük. A szervezetbe behatolva ugyanis a herpesz kórokozói az idegdúcokba fészkelik be magukat, ám mindaddig inaktívak maradnak, amíg semmilyen provokáló hatás – például túlzott szellemi, érzelmi vagy fizikai megterhelés, az immunrendszer leromlásával járó akut vagy krónikus/súlyos betegség, túlzásba vitt antibiotikus kezelés, erős napfény vagy ultraibolya sugárzás – nem éri őket. Amint valamely külső vagy belső ok késztetésére aktivizálódnak, fellobbantják az infekciót és az azzal járó tüneteket. A herpes simplex egyes és kettes típusa másokat is megfertőzhet.

Akiknél e vírustörzs valamely típusa időről időre „támadásba lendül”, általában visszatérő kellemetlenségként élik meg a bőrfájdalmat, a hólyagocskák megjelenését. Pedig a kórokozó jelenléte és tevékennyé válása nagyobb figyelmet érdemel, vagyis érdemes orvosi segítséget kérni a kordában tartásához, mert a gyakori, újra és újra fellépő „virulencia” akár súlyos szövődményekhez, szervi károsodásokhoz, neurológiai tünetek kialakulásához is vezethet.

A herpes zoster fájdalmas ölelése

A leggyakoribb idegrendszeri szövődmény az övsömör, amelyet ugyancsak egy herpeszvírusfajta, a herpes zoster okoz. A fertőzésre utaló tünet a bordaközi idegek mentén fellépő, övszerűen kisugárzó fájdalom, amely azonban más, súlyos betegség jele is lehet.
Arra, hogy valóban a herpes zoster „támadása”, és nem más kórok áll a fájdalom mögött, az egy–négy nap múlva jelentkező viszkető kiütések megjelenése utal egyértelműen, ugyanis a hólyagok a gerincből kilépő idegek mentén helyezkednek el. Az érintésre is fájdalmas nedvező bőrelváltozások két-három hét elteltével leszáradnak ugyan, ám nem ritka az erős, sokszor elviselhetetlen, bordákat átkaroló fájdalom, amely hetekig is kitarthat. Amennyiben a fájdalom nem életminőség-rontó, tehát „együtt lehet élni vele”, különösebb kezelést nem igényel, egyeseknek azonban – a fájdalomtűrő képességük, általános egészségi állapotuk függvényében – akár erős fájdalomcsillapítókra is szükségük lehet

Az övsömört, bár a bőrkiütések látványa a kívülállók számára riasztó, nem lehet „elkapni”. Azok azonban, akik még nem estek át bárányhimlőn (mivel mindkettőt ugyanaz a varicella zoster vírus okozza), az övsömörös betegtől megkaphatják a vírusinfekciót.

A roham(h)ozó kórokozó

Az idegdúcokban elhelyezkedő herpeszvírusok (így az övsömört okozó) virulenciájában is fontos szerepe van az immunrendszer állapotának. Emiatt kifejezetten veszélyeztetettek a kisgyerekek – mert a szervezetüknek még gyenge a fertőzésekkel szembeni önvédelmi képességük –, valamint az idősödők.

A varicella zooster aktívvá válása miatt kialakult övsömör vírusellenes szerekkel kezelhető. A nagy mennyiségű B1-vitamin is meggyorsítja némileg a betegség gyógyulását, és jelentősen csökkenti a posztherpeszes neuralgia (herpesz okozta idegzsába) kialakulásának esélyét, jelentkezésének gyakoriságát és a vele járó rohamszerű fájdalmakat.

Amennyiben a fájdalmat kínzónak ítéli meg a beteg, az orvos fájdalomcsillapítókkal kezeli, de speciális, az idegrendszerre ható gyógyszerekre is szükség lehet. A gyógyszeres terápiában alkalmazott baktériumellenes szerek (lokálisan alkalmazandó oldatok, krémek) a sebek felülfertőződésének megelőzését, kezelését szolgálják. Míg a gyerekkori övsömör szinte alig okoz panaszt, felnőttkorban rossz közérzet, láz, fájdalom kísérheti, valamint nyirokcsomó-duzzanat alakulhat ki az érintett terület közelében. Az arcon lévő bőrtünetek az agyidegek mentén alakulnak ki. Ezek fokozott figyelmet igényelnek mind a betegtől, mind az szakorvostól, mert akár a szemre is átterjedhetnek, ami szaruhártyafekély kialakulásához, nagyfokú látásromláshoz vezethet.

A tünetek megjelenése utáni lehető leggyorsabban elkezdett gyógyszeres kezelés különösen fontos, elsősorban a valamiért legyengült immunrendszerű és idős emberek esetében.

Az övsömörös betegek mintegy fele 50–70 év közötti, a 80 évnél idősebbek körében pedig már minden tizedik embert érint ez a típusú herpeszfertőzés, amelynél igen gyakran lép fel idegzsába (posztherpetikus neuralgia). Ez azon bőrterületek krónikus fájdalma, amelyeket a herpes zoster által megfertőzött idegek látnak el. A fájdalom a betegség után hónapokig vagy évekig fennállhat, változó intenzitással. Az övsömör után kialakult idegzsába kezelésére sokféle módszert kipróbáltak, de egy sem bizonyult elég hatásosnak a mindennapi kínok enyhítésében. Legtöbbet segíthet a gerincvelői folyadékba fecskendezett mellékvesekéreg-szteroid.