Még nincs nálunk fiókod?
Regisztrálj itt!Szabadidő
Greta Garbo
Greta Garbo egyike azon kivételes színésznőknek, akik mind a néma, mind a hangos filmben megmutathatták tehetségüket. A svéd származású színésznő 1905-ben született, pályafutását Európában kezdte, 19 évesen utazott az Egyesült Államokba, hogy az MGM-nek dolgozzon. Színes filmben sosem szerepelt, csak fekete-fehérben. Érzéki, titokzatos megjelenése, gyönyörű, különleges arca azonnal elbűvölte az amerikai közönséget. Melankolikus stílusával valódi mítoszt teremtett.
A színésznő előszeretettel játszott a világból kiábrándult hősnőket, akik reménytelenül és visszavonhatatlanul szerelembe estek. Senki sem tudott úgy szenvedni, ahogyan Garbo.
Rejtélyes, zárkózott nőként ismerték, aki jelentős hatást gyakorolt a női divatra, és hosszú távon a sminktrendre is. Hosszú élete ellenére viszonylag rövid, ám annál tartalmasabb pályafutás állt mögötte. Izgalmas és karizmatikus sorsú nők szerepébe bújhatott, eljátszotta többek között Anna Kareninát, Mata Harit, Krisztina királynőt. 1941-ben készítette A kétarcú nő című filmet, amely a 27. és egyben utolsó filmje volt, ezután soha nem tért vissza a képernyőre. 1955-ben feledhetetlen színjátszását életműdíjjal jutalmazták. A 30-as években egyenesen a képernyő First Ladyjeként emlegették; rejtélyességét örökre megőrizte, mivel elzárkózott a riporterektől. A sors iróniája, hogy miközben elkeseredett harcot vívott azért, hogy kerülje a nyilvánosságot, egyike volt azoknak a nőknek, akik a legtöbbet szerepeltek az újságok oldalain.
Audrey Hepburn
Audrey Hepburnt bája, kedvessége és hibátlan stílusérzéke tette feledhetetlen ikonná. 1929. május 4-én, Belgiumban született, gyermekkora nagy részét azonban Angliában és Hollandiában töltötte. Audrey balett-táncosnak készült, és közben modellkedett, hogy fizetni tudja a drága táncórákat. A filmvásznon először kisebb táncos szerepeket kapott. Első színpadi sikere Gigi szerepében díjakat és nemzetközi elismerést hozott. Ezután nem sokkal megkapta első filmes főszerepét a Római vakációban, amelyben egy civilbe öltözött hercegnő meséjét adta elő. Ezt követő filmjei már mind világsikert arattak.
A rendezők ekkoriban a színésznő törékenységét, kislányos szépségét, ártatlanságát és nőies báját emelték ki a filmekben. Ezért is helyeztek mellé olyan partnereket, akik közül páran az apjuk lehettek volna: a Sabrinában Humphrey Bogart, a Funny Face-ben Fred Astaire, a Háború és békében Henry Fonda volt a partnere. Az „őzikeszemű” állandó jelzője lett az ellenállhatatlanul bájos színésznőnek, aki megjelenésével elbűvölte az egész világot. Audrey 1953-ban, a Sabrina forgatásán ismerkedett meg hű barátjával, Hubert de Givenchyvel, akivel kezdettől fogva egy hullámhosszon voltak. Kapcsolatuknak köszönhetjük minden idők egyik leghíresebb ruhakölteményét, az Álom luxuskivitelben kis feketéjét. A little black dress (LBD) azóta egyetlen nő ruhatárából sem hiányozhat.
Audrey-t magánéletében nem kísérte szerencse: mindkét házassága válással végződött. Első férje, a színész Mel Ferrer, második egy olasz pszichiáter, Andrea Dotti volt. Mindkét házasságából egy-egy fia született. 1988-tól Audrey nem vállalt több filmszerepet, és élete hátralévő részét az UNICEF-nek és a jótékonyságnak szentelte. Éhező gyerekeknek szállított élelmiszert Etiópiába, majd Törökországba, Dél-Amerikába, Szudánba, Szomáliába és Vietnamba. Öt évvel később hunyt el rákban.
Marlene Dietrich
Dietrichre először sokan a második Greta Garbóként tekintettek, azonban hamar kiderült, hogy a színésznő egyedi karizmával rendelkezik, mély, búgó hangja és igéző tekintete utánozhatatlanná tette. Stílusa még a mai napig is maradandó hatással van a divatra. Mióta Marlene Dietrich magára öltötte, a „le smoking” a nők számára a magabiztosság és a szexuális önbizalom szimbóluma. A híres színésznő előszeretettel viselt cilindert, öltönyt és fehér csokornyakkendőt, amikor Mademoiselle Amyt, a kabarénekest alakította.
Marlene Dietrich porosz rendőrtiszti családban született 1901-ben, Berlinben. Eredeti neve Marie Magdalene Dietrich. Hegedűművésznek készült, a weimari Zeneművészeti Főiskolán tanult, majd Berlinben folytatta zenei tanulmányait. Első színpadi szerepét Max Reinhardttól kapta. A színház által ismerte meg Rudolf Siebert, akihez 1923-ban feleségül ment, s akitől egy év múlva megszületett lánya, Maria. A következő öt esztendőben több mint tucatnyi filmben játszott. A nagy szakmai áttörést, a hazai és nemzetközi sikert A kék angyal című filmben a gyönyörű táncosnő, Lola Fröhlich szerepe hozta el számára 1930-ban. Ekkortól igazi sztár lett, 1931-ben Oscar-díjra is jelölték a Marokkóban nyújtott alakításáért.
Magánélete neki sem alakult fényesen: Marlene köztudottan biszexuális volt, házassága alatt több szeretőt is tartott, akik között olyan nagy nevek is akadtak, mint Frank Sinatra, Ona Munson színésznő vagy a Kennedy fivérek. A háború idején visszautasította Goebbels felkérését, hogy térjen vissza Németországba, és dolgozzon otthon. A második világháború idején nemegyszer életveszély közepette szórakoztatta a katonákat, és mindenhol tomboló lelkesedés fogadta dalestjeit. Az elesett katonákról szóló Hova tűnt a sok virág című dala a front mindkét oldalán népszerű volt. Kiállása a hitleri náci ideológia ellen sok nemzetközi elismerést szerzett számára, többek között 1947-ben megkapta a civilek által elérhető legmagasabb amerikai kitüntetést, a Szabadság érdemrendet, 1950-ben pedig a francia Becsületrend lovagja lett.
A háború évei után főképp énekesi karrierjére koncentrált, utolsó nagy filmjét Ítélet Nürnbergben címmel 1961-ben forgatta. Ezután sokáig alkoholproblémákkal küszködött, majd egy balesetben combnyaktörést szenvedett, tolókocsiba kényszerült, 79-ben tolószékben játszotta utolsó szerepét, majd 1992-ben bekövetkezett haláláig végleg visszavonult.
Katharine Hepburn
A rekordmennyiségű, négy Oscar-díjas Katharine Hepburn kétségkívül Hollywood egyik legnagyobb színészlegendája. Tizenkettőnél többször jelölték akadémiai díjra, ő a második legtöbb jelölést elnyert színésznő. Színpadi, televíziós és filmes karrierje több mint hat évtizede indult a Broadway színpadáról. Ragyogó szépségének és élénk személyiségének köszönhetően Hepburn azonnal elkápráztatta a közönséget, több kisebb szerep után az A Warrior’s Husband (A katonafeleség) című kalandfilm hercegnő karaktere hozta meg számára a hírnevet.
Bájos személyiségére azonban egy gyermekkori tragédia vetett árnyékot: imádott bátyja, Tom öngyilkos lett, ami Katharine-t szeszélyessé és visszahúzódóvá tette. Bátorsága és függetlensége miatt igazi példakép volt nők millióinak szemében. Életében egyetlen igaz szerelme volt, a nős Spencer Treacy, akivel szenvedélyes románcuk közel 30 éven át tartott, a két szerelmes egymás iránti odaadása megkérdőjelezhetetlen volt mindenki számára. Hollywood leghíresebb párjaként ismerték őket. Összesen 9 filmet forgattak együtt, utolsó közös munkájuk, a Találd ki, ki jön ma vacsorára! című produkciója után 1967. június 19-én Spencer szívrohamban elhunyt.
A színésznő nem volt hajlandó alkalmazkodni Hollywood külsőségeihez, csillogó világához. Nem viselt sminket, nemigen adott interjút, és gyűlölte, ha fényképezték. A hétköznapi életben szívesen viselt nadrágot és teniszcipőt. A 70-es években a televíziózás felé fordult, számos filmben szerepelt, de továbbra is játszott kisebb mozis szerepekben, többek között 1981-ben Henry Fondával oldalán az Az aranytó című filmben, melyért megkapta a negyedik Oscar-díját. 96 éves korában, otthonában Old Saybrookban halt meg.
Sophia Loren
Gyakran Olaszország Marilyn Monroe-jaként emlegetik. Oscar-díjas, Grammy-díjas szexszimbólum, aki karrierje során sokakra volt nagy hatással. 1934-ben született Sofia Villani Scicolone néven Rómában. Kislánykorában annyira sovány volt, hogy sokan piszkafának gúnyolták, 14 éves korára azonban érzéki, gyönyörű nővé cseperedett. 15 évesen részt vett a Miss Roma szépségversenyen Nápolyban, és bár a koronát nem kapta meg, Carlo Ponti producer figyelmét felkeltette. Ő volt az, aki biztatta Sophiát, hogy jelentkezzen próbafelvételekre. Végül a színésznő első főszerepe az Aida volt, a film sikere után pedig elhalmozták ajánlatokkal.
Játszott többek között a Büszkeség és szenvedély című filmben is, olyan Hollywoodi legendák mellett, mint Cary Grant és Frank Sinatra. Ahogy a népszerűsége nőtt, megváltoztatta a nevét Sophiára, hogy jobban beilleszkedjen a hollywoodi közegbe. Érdekes, hogy a hollywoodi filmek ellenére Sophia végül egy olasz filmmel vált igazán világhírűvé. 1960-ban Vittorio De Sica felkérte az Alberto Moravia regényéből készült drámája, az Egy asszony meg a lánya főszerepére. A filmben nyújtott alakításáéért Loren később elnyerte a legjobb női alakítás Oscar-díját. Egyike azon kevés filmcsillagnak, akiket nemcsak a közönség, hanem a kollégák is imádtak. Nem csak színésznőként közismert: a tökéletes feleség, családanya és háziasszony mintaképének számít, főleg hazájában. Évtizedek óta a női elegancia és divat első számú megtestesítője. 86 éves.