A húsvéti néphagyomány kitartóan ellenáll az idő múlásának, egyes elemei felidézéséhez nem kell néprajzi könyveket elővennünk. Ha saját tradíciókkal nem is, de konkrét emlékekkel, tudással mindannyian rendelkezünk arról, mit és hogyan szokás ilyenkor tenni. Sőt azt is kijelenthetjük, a húsvéti ételek, a tojásfestés, a locsolkodás makacsul tartják magukat a globalizációval szemben. Hogy mi lehet a titok nyitja? A válasz talán abban rejlik, hogy míg ez a hagyomány számos archaikus elemet őriz, megújulásra is mindig képes. A húsvéti asztalon ott illatoznak a tradicionális ételek: a sonka, a tojás és a kalács, de egyetlen vegetáriánus családnak sem kell rosszul éreznie magát, ha húsvétkor hús nem kerül terítékre. Locsolkodáskor sincs másként. Azok a lányok és asszonyok, akik nyitott kapukkal várják a locsolókat, nem lepődnek meg sem a kölnin, sem a szódáspalackon, de azon sem, ha a férfinép injekciós tűből diszkréten adagolja a vízcseppeket.

Fordítva is igaz, a locsolók örömmel veszik a hagyományos hímes tojást, a csokinyuszit vagy a kindertojást, sőt különleges trófeaként viszik haza azokat a házi készítésű csodákat, amelyek csak formájukban idézik a tojást, de modern technikákkal hungarocellből vagy épp nemezből készültek.

A régi idők és a jelenkor pulzáló kölcsönhatása talán a locsolóversekben a leglátványosabb. A jól bevált Zöld erdőben jártam mellett időnként felhangzik egy-egy archaikus versike, hallhatunk olyat, amely aktuális politikai tartalommal rendelkezik, vagy igencsak pajzán üzenetet közvetít, miközben akadnak „legények”, akik adnak arra, hogy minden évben saját rigmussal álljanak elő.

A magyar „locsolóvers-állomány” így évről évre változik, miközben azt is lehetővé teszi, hogy minden férfi személyiségéhez, sőt a megöntözendő hölgyhöz fűződő kapcsolatához illően válasszon versikét. Ehhez nyújtunk most segítséget.

Legyen több, szebb, egészségesebb!

A húsvéti locsolkodás termékenység-, szépség- és egészségvarázsló jellege vitathatatlan. Akár hiszünk az efféle mágikus szokásokban, akár nem, örök érvényűek azok a jókívánságok, amelyeket megfogalmaznak.

Szépen kérem az anyját,
Adja elő a lányát,
Hadd locsolom a haját,
Hadd nőjjön nagyra,
Mint a csíkó farka,
Még annál is nagyobbra,
Mint a Duna hossza!
Szabad-e locsolni?
(Orosháza, Békés megye)

A kert, kertész szimbóluma szintén arra utal, hogy a locsoló a növekedést, az egészséges fejlődést kívánja elősegíteni.

Én kis kertészlegény vagyok,
rózsavízzel locsolkodok,
szépen kérem az anyját,
de még jobban a lányát,
hagy locsoljam meg a göndör haját.
(Tápiószentmárton)

Feltámadt a Jézus, mondják az írások,
Vízöntő hétfűre buzognak források.
Eljöttem hezzátok ifiú létemre,
Hogy harmatot öntsek egy szép növendékre,
Mert ha meg nem öntöm ezen esztendőben,
Nem virágzik szépet nekünk jövendőben.
Virágozzék szépet, ékes virágokat,
Nyerjen az egekben fényes koronákat.
(Háromszék)

Adománygyűjtéstől pénzgyűjtésig

A locsolkodás helyenként, főleg városokban a gyerekek adománykérő szokásává is vált. Az adomány elmaradását megelőzendő tréfás fenyegetések, követelőzések gyorsan elterjedtek vidéken is. Háromszéken és a Hajdúságban így hangzott a tréfás fenyegetés:

Ajtó megett állok
Piros tojást várok,
Ha nem adtok lányok
Mind a kútba hánylak.
(Erdély, a háromszéki Konsza)

Húsvét másodnapján
Mi jutott eszembe,
Üveg rózsavizet
Vettem a kezembe.
Elindultam vele
Piros tojást szedni.
Adjatok hát lányok,
Ha nem sajnáljátok,
Nagyon megbánjátok,
Licskes, lucskos lesz
az ünneplő ruhátok.
(Hajdúhadház)

Magyarországon a rendszerváltást megelőző években, évtizedekben a húsvéti locsolás új arculatot öltött: a fiúk számára komoly pénzkereseti lehetőséggé vált, kis híján a szokás halálát okozva. Ma egyre többen ismét csak tojást kérnek az öntözésért.

Zöld erdőben jártam,
Két őzikét láttam.
Az egyik kacsintott,
Ide a forintot!

Krisztus feltámadott!

A húsvéti locsolkodás és az evangélium között nehéz kapcsolódási pontot találni. Egyértelmű, hogy egy ősi katartikus rítus keresztényiesített formáját élvezzük, amelynek még biblikus magyarázata is akad: az egyik legenda szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi nőket locsolással akarták elhallgattatni, a másik pedig arról mesél, hogy a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat.
A református hajdúhadháziak a történeteken túl olyan versekkel indultak locsolkodni, amelyek valóban Krisztus feltámadását hirdették.

Adjon a jó isten,
Boldog ünnepeket!
Mindenféle jókkal
Lásson el titeket.
Az öreg nagyapám
Ily köszöntőt hagyott,
Örvendjetek vígan,
Jézus feltámadott.
Öröm ez tinéktek,
Énnekem és másnak,
De én is örülök
A hímes tojásnak.
Adjanak hát nékem,
Néhány piros tojást,
Hogy jó kedvvel menjek
Az utamra tovább.
(Hajdúhadház)

Naprakészen

A hagyományos tartalom mellett mindig akadnak naprakész locsolók, akik a legfrissebb hírekre reflektálnak. Egy emlékezetes – szerencsére idén nem aktuális – példa:

Kossuth téren jártam,
Nagy tömeget láttam.
Nem akart oszolni,
Szabad-e locsolni?

Egy most is aktuális:

Igaz, hogy én mókás vagyok,
De a kéréseim mégis nagyok.
Meglocsollak, cserébe tojást tégy a tenyérbe,
Csak tojással be nem érem,
Az áfával együtt kérem.

Viccesen:

Ferrarival érkeztem,
harminc métert fékeztem,
Peti vagyok szép és laza,
locsoljak, vagy húzzak haza?

És egy pajzánabb:

Az én locsolómra
két tojás van festve!
Hogyha ezzel meglocsollak,
Elmehetsz majd gyesre!

+ 1 vers lányoknak

A lányok, asszonyok szokás szerint megköszönik a locsolást, a varázslatot. Ezt akár a néphagyomány egyik szép versével is megtehetik.

Köszönöm, hogy köszöntöttél,
Rózsavízzel megöntöztél.
En is köszöntelek Téged,
Tojás lesz a fizetséged.
Aki adta, ne feledd,
És a tojást el ne ejtsd!